„Mostanában nehéz helyzetben vagyok. Nem csak én – az egész világ. Végveszélyben vagyunk.” – ezt írta Müller Péter Világvége című könyvében, ami tavaly év végén jelent meg. A 83 éves író interjúban mesélt a Metropolnak az elmúlt időszakról.
Megéreztem, hogy jön a baj. Kicsit bánt is, mert szinte már olyan, mintha én idéztem volna elő. Egyszerűen benne volt a levegőben, tudtam, hogy másról nem írhatok, csak erről.
Attól, hogy nincs, de mi mégis azt hisszük, hogy van. A lélek örök, a halálnál nagyobb bohóctréfa nem létezik. Ezért van az, hogy az emberek minden ősi kultúrában lakomáznak, mulatnak, nevetnek a temetéseken. Jó szó az, hogy önfeledt. Az egyén önmagáról megfeledkezve a problémái fölé emelkedik, és repül.
Mert a történelemben az emberiségnek ennyire globális, minden népre, minden emberre kiterjedő válsággal még soha nem kellett szembenéznie. Ez egy új élmény, korábbi tapasztalatunk nincsen. Nem tudunk tanulni az őseinktől, nem tudjuk mit kell most tenni. Ez okozza a valódi feszültséget.
Az evangélium legnagyobb mondata, mikor Jézus azt mondja, hogy ne féljetek. Mondani persze könnyű, csinálni már annál nehezebb. De jó hír, hogy mindannyiunkban ott él egy bohóc, aki nem fél. Hagyni kell érvényesülni, és tudomásul venni, hogy semmi nem lesz már olyan, mint előtte.
Nem, én nem vírusban fogok meghalni.
Nem. De azt, hogy nem vírusban, abban biztos vagyok. Ha mégis, megírhatja, hogy Müller Péter tévedett.
Nehéz gyerekkora volt
Müller Péter életében több tragédiát is átélt márt, többek közt a II. világháborút is. –9-10 éves koromban egy óvóhelyen éltünk. Egyik nap az orosz katonák bejöttek, hogy megerőszakolják az anyámat. Ám ő annyira bölcs nő volt, hogy kiabálás helyett elkezdett velük beszélgetni. Ezt a brutális szörnyűséget átvarázsolta szeretetté. A szakállas katona beleszeretett anyámba, és engem is megkedvelt. Egyszer még egy tortát is lopott nekem – mesélte az író.
Minden nap sportol
Müller Péter nemcsak a lelkével, de a testével is sokat foglalkozik. Éveken át bokszol és vízilabdázott, most pedig minden nap konditerembe jár. – Szokatlan látvány vagyok ott, az egyszer biztos – jegyezte meg nevetve az író.
Csodálja az unokáit
Az író sokszoros nagypapa, dédnagypapa, aki rajongásig szereti az unokáit. – Állítólag manapság különleges lelkek születnek. Ha ránézek az unokáimra, úgy érzem, hogy van ebben igazság. Érettebb és tisztább a tekintetük, mint nekem. Idejöttek egy világba, ahol baj van, de a szemük mégis ragyog – tette hozzá.
Az író, akit lelőttek
Müller Péter Kossuth-és József Attila-díjas író, dramaturg, előadó. A hazai spirituális irodalom egyik legismertebb alakja. 1956. október 23-án annak ellenére elindult szerelméhez, mostani feleségéhez a IX. kerületbe, hogy tudta, lelőhetik. Bele is lőttek hat golyót, aminek következtében átesett egy halálélményen, ami később az egész gondolkodását, művészi célkitűzéseit meghatározta.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre