Előrejelzi a szennyvíz, hogy egy-egy adott városban csökkenni vagy nőni fog a koronavírussal fertőzöttek száma. Hogy ez hogyan lehetséges? A folyamatot bemutatta a Ripost7-nek Róka Eszter mikrobiológus, a Nemzeti Népegészségügyi Központ Vízhigiénés Laboratóriumának munkatársa.
A koronavírus örökítőanyagát, az RNS-t már a betegség kezdetén, akár a lappangás ideje alatt ürítik a fertőzöttek a vizelettel és a széklettel. Így a szennyvízből kinyerhetők a megfelelő adatok. Minden megyeszékhelyen vesznek mintát a szennyvíztisztítók munkatársai a nyers, tisztítatlan vízből, ami közvetlenül a rácsszűrők után folyik ki. A mintát a kormányhivatalok munkatársai viszik Budapestre, az NNK laboratóriumába. Itt jegyzőkönyvvel veszik át. Hetente érkezik minta minden egyes telepről. A mintáknak 24 órán belül kell laborba kerülniük. A mintákat tartalmazó üvegek le vannak fertőtlenítve, szigorú higiénés szabályok szerint dolgoznak velük.
Ebből a folyamatból állapítják meg a fertőzöttség mennyiségét:
50 ml-t kimérnek a vízmintából, majd beteszik egy laboratóriumi centrifugába. Egyszerre akár több mintát is tudnak centrifugálni – ez 30 percig tart és 4 fokon tartja a mintákat.
Egy speciális szűrőberendezésen át kell csöpögnie a mintának, ezt vákuum szívja le. Ez 1,5 óra, mert a membránfilter nagyon kicsi pólusméretű, hogy a vírusok fennmaradjanak rajta.
A vírusokat tartalmazó membránt kis darabokra vágják, és beleteszik egy kevés olyan folyadékba, amiben gyakorlatilag leázik a vírus a membránról. Ez a folyadék tulajdonképpen megóvja a mintát. Adalékanyagok vannak benne, amik védik, hogy ne sérüljön. 50 ml mintából 1 ml ilyen koncentrátum képződik.
Ebből a mintából, ami még mindig sok szennyeződést tartalmaz, egy tiszta nukleinsavoldatot állítanak elő. Első lépésként feloldják a vírusok burkát. Az ehhez használt oldatok pontos összetétele a gyártók titka. Ezután a folyadékot rátöltik egy speciális hengerre, ami megfelelő sókoncentrációk mellett megköti a koronavírus örökítőanyagát.
A mintát egy centrifuga átpréseli ezen a kis oszlopon különféle mosóoldatok társaságában, majd egy újabb oldattal lemossák az örökítőanyagot, és a végén egy egészen kis mennyiséget kapnak: egy cseppnyit.
A betegektől levett mintákat is vizsgáló laborba már nem mehettünk be. Itt a cseppnyi mintához enzimeket és egyéb anyagokat adnak, majd bekerül egy gépbe, ami különböző hőmérsékleteket biztosít, hogy végbemehessen a PCR-reakció: világító festék szabadul fel, ha koronavírust tartalmazott a minta. A koronavírus RNS-mennyiségét pedig az mutatja meg, hogy a folyamat során időben mikor jelenik meg ez a világító festék. Ez a folyamat egy órát vesz igénybe. A végére a gép egy grafikont rajzol, amelyben kiírja az adott koncentrációt is.
Ugyanabból a szennyvízmintából végeznek egy másik vizsgálatot is. Megállapítják, hogy mennyi fekália van a szennyvízmintában, hogy később ehhez viszonyíthassák a koronavírus mennyiségét.
Annak megállapításához, hogy a szennyvízben hogyan változott a koronavírus RNS-ének mennyisége, alapul veszik a PCR által adott eredményt, ezenkívül figyelembe veszik az Enterococcus-csíraszámot is, majd ezt az előző hetek eredményéhez viszonyítva állapítják meg, hogy az adott városban emelkedett, stagnál vagy csökkent a koronavírus koncentrációja a szennyvízben.
Kétféle minta érkezik be: átlagminta és pontminta. Egy automatarendszer gyakran mintát vesz az átfolyó szennyvízből, ebből van az átlagminta, a pontmintát pedig akkor veszik, amikor a legtöbben használják a mellékhelyiséget: reggel vagy este. Egy minta: 250 ml/üveg.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre