Eltemették 5 éves kislányukat, majd meddők lettek, most mégis egy ikerpár boldog vér szerinti szülei! Attila és Zsuzsa sokunk példaképei lehetnek. Most az ő történetüket meséljük el.
„Attilával egy internetes társkeresőn ismerkedtünk meg, majd 3 hónap ismeretség után szembesültünk azzal, hogy hamarosan szülők leszünk. Megszületett Bogi, aztán mi is éltük az átlagemberek életét. Dolgoztunk, Bogi elkezdte az óvodát, minden ment a maga útján”-meséli történetüket Zsuzsa.
„Aztán amikor egyik délután elmentem Bogiért az óvodába, láttam, hogy ott ül az asztalnál kicsit fura fejtartással, valami nagyon erőteljes felismerés volt bennem: baj van!”-mondta Zsuzsa.
„Az MRI beutalóra rá volt írva: „Agydaganat?” Azt gondoltam, hogy nem, ez nem lehet, majd ki fog derülni, hogy ez csak valami félreértés”- emlékszik vissza a szörnyű napra Attila.
„Az 5 és fél éves kicsi lányom fejében, az agytörzsben egy 4x4 cm-es daganatot találtak. Elmondták, hogy nem sokkal több, mint egy éve van hátra. Elkezdődött az élet-halál harc”- mesél a nehéz időszakról Zsuzsa.
„6 hétig jártunk sugárterápiára. Minden kezelés alatt ott voltam vele, olvastam a kedvenc meséit, miközben imádkoztam. Az utolsó kezelési hétről készítettem neki egy naptárt, abban minden kezelés után kipipáltuk az adott napot. Végül alulmaradtunk, Bogica 2014 márciusban visszament a Jóistenhez ”- osztja meg Zsuzsa felfoghatatlan veszteségét a Metropollal.
„Miután elment Bogi, az élet maga volt a pokol, csak azt tudtam, hogy utána akarok menni, hiszen mellette van a helyem, vigyáznom kell rá”- fakad ki Zsuzsa.
„A világra haragudtam, mindenkire, magamra. Az életem olyan lett, mint valami színtelen, szagtalan, érzelmektől, érzésektől, értelemtől mentes massza”- írja le élete legnehezebb szakaszát Attila.
„Emlékszem, egyszer arra gondoltam, hogy milyen „jó” nekem, mert életem hátralévő részében már soha nem fogok félni semmitől, hisz a legrosszabb, ami történhet, már megtörtént velem”- folytatja Attila.
„Nemcsak Bogi elvesztése miatti új életet kellett tanulnom, azzal is szembe kellett néznem, hogy mi lesz a házasságunkkal. Úgy éreztem, ha a Jóisten megengedte ezt a tragédiát, akkor nincs mellettem, akiben hittem és bíztam, nem volt többé. Később rájöttem, hogy akkor volt a legjobban velem, amikor életem legmélyebb szakaszában voltam.”
„Arra gondoltam, kinek fáj jobban a veszteség? Haragudtam Attilára, hogyan képzeli, hogy neki is ugyanúgy fájhat, mint nekem?! Hiszen én voltam vele, én hordtam a pocakomban 9 hónapig, én szültem meg!”
„Amikor összeházasodtunk, komolyan gondoltuk az „igent”, egy válással aláástuk volna a család szentségét, a kislányunknak tett ígéretünket. Hogyan is fordíthatnék hátat annak az embernek, aki által feleséggé és anyává válhattam?”- meséli Zsuzsa.
„Meg lehet tanulni ezt a másik életet, kislányunkkal a Mennyországban”- osztja meg jelen gondolatait lapunkkal Attila.
„Zsuzsival mindig is nagyon hasonlóak voltak ezek az értékek, amelyek három szóban: Isten, Haza, Család. A másik legfontosabb pedig: szeretet, tisztelet és türelem”- folytatja.
„Papp Lajos professzor egyik előadásán mondta el: ha összeveszik a feleségével, nem azzal foglalkozik, hogy kinek van igaza, vagy ki bántotta meg jobban a másikat, hanem odamegy hozzá, átöleli és arra gondol: „jobban szeretem, mint az igazamat”- zárja gondolatait Attila.
„Újra szerettünk volna gyereket, de rettenetesen rosszak voltak az eredményeink. Gyakorlatilag kimondták, mi meddő párnak számítunk. Fél év kemény önismeret, lélekterápia után 43 évesen csodát láttunk a férjemmel, a Jóisten munkálkodását, két pici szívecske dobogását!”- mosoly Zsuzsa.
Azóta megszületett Boróka és Boldizsár, akiknek természetes, hogy van egy testvérük, aki a mennyországban lakik.
„Az ikreknek az első pillanattól fogva meséltünk, mesélünk Bogikáról. Gyakran kisétálunk a temetőbe, amit elneveztünk „Bogika kertecskéjének”. Jönnek, megsimogatják a kicsi szobrot, adnak rá puszit”
„Miután Bogi elment, létrehoztuk a Bátor Kicsi Lélek Alapítványt. Azon dolgozunk, hogy műszereket, felszereléseket adományozunk kórházaknak”- zárja gondolatait Zsuzsi, aki szerint sosem szabad feladni.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre