Kézből etették a cuki mókust, aki mintha szellemet látott volna, kővé dermedt.
Egy darabig békésen falatozott a felkínált finomságokból a mókus, de volt egy pillanat, amikor mindent abbahagyott és mozdulatlan maradt hosszú másodpercekig. Nem ritka, hogy szívesen pózolnak a mókusok, de itt nem erről volt szól. Feltételezhetően a fölöttük elszálló repülő hangja indított be állati ösztöneit, hogy a fentről érkező zajokkal jobb óvatosnak lenni és nem felkínálni magát prédaként. Így még azt is megtehette vele az őt etető férfi, hogy telepakolta mancsait magokkal.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre