„Mindent tőle, a legjobbtól tanultam”, Éless Béla özvegye ezekkel a nagy sztárokkal tartja életben az Éless-Színt

Tovább folytatja a munkáját az Éless-Szín, miután alapítója, Éless Béla, a nagy színházcsináló, tavaly év végén 80 éves korában elhunyt. A társulat azóta is próbál, és elkezdte játszani az előadásait. Járja az országot olyan produkciókkal, mint Várkonyi András és Fodor Zsóka Keresem az uramat című önálló estje. A színház igazgatását az özvegy, Valler Gabriella vette át.

Előre tervezett

Mint kiderült, a néhai művész hosszú évekre előre gondoskodott a színházról és annak társulatáról.

„Még életében előkészítette a Kassai polgárokat Oszter Sándorral és Nyertes Zsuzsával a főszerepben, aminek ma este van a bemutatója, de sajnos már nem tudta megrendezni. A rendezést átadta Kertész Péter színész barátunknak. A másik nagy dobásunk a Valentin-nap lesz, de ezek nagyon sokat csúsztak a koronavírus-járvány miatt. A Kassai polgárokat novemberben mutattuk volna be, míg a Valentin-nap idén februárban került volna bemutatásra. Mivel mind a két produkcióra támogatást kaptunk, úgy döntöttem, hogy Béla miatt is mindenképpen szeretném színpadra vinni. Nyilván ő is így szeretné. Neki ezekről nagyon konkrét elképzelései voltak. Nem volt külön művészeti vezetőnk, hanem azt a szerepet is Béla töltötte be. Neki már előre 10 évre előre megvoltak a bemutatandó darabok a fejében és a dolgozószobájában. Zseniális színház csináló volt” – mesélte Valler.

A pandémia alatt az igazgatónő online tartotta a társulattal a kapcsolatot és tartotta benne a lelket addig, míg végül a járványhelyzet lehetővé nem tette, hogy újra színpadra állhassanak. Ennek a feltételit azonban az özvegy már egyedül teremti meg.

„Korábban is a férjemmel ketten működtettük az Éless-Szín nevű magánszínházunkat, de az élet közbeszólt, és a nyakamba szakadt az egész működtetése. Nagyon nehéz, ugyanis kettőnknek is nagyon sok feladatot adott, de most így egyedül, úgy érzem, hogy egy picit embertelen mennyiségű feladat zúdult rám” – mesélte .

Nincs megállás

Gabriella az emlékeiben kutatva meghatottan mesélte el, milyen hatalmas összhang volt közte és a néhai férje között.

„Együtt kezdtük el a színházat, mindent tőle, a legjobbtól tanultam, kiegészítettük egymást, megosztottuk a feladatokat. Olyan értelemben nincsen gondom, hogy ne tudnám, mi a teendő, csak a munka mennyisége irtó sok. Nem panasz, csak tények, de igyekszem a legjobb tudásom szerint elvégezni a dolgokat. Remélem, Béla nagyon büszke lenne rám! Bízom benne, ha lemegy a bemutató, akkor egy kicsit fellélegezhetek majd, de sok pihenés nem lesz, ugyanis szeptemberben már újabb bemutatónk lesz.”