Komoly döntést hozott Kautzky Armand: „Már nem 40 éves vagyok...”

Életrajzi könyv jelent meg a színészről: mint megkeresésünkre elmondta, tavaly decemberben lett volna a bemutató, de ez idén januárra csúszott. Két hosszú, tartalmas beszélgetés adja a könyv alapját. Kautzky Armand idén egy kicsit lassítani szeretne, a tavalyi éve nagyon sűrű volt.

Szerző: Metropol

Létrehozva: 2026.01.21. 14:30

Kautzky Armand műsor karácsony Duna TV színész

Először egy újságíró barátja vetette fel az ötletet, hogy a róla szóló könyvnek lenne létjogosultsága, lenne rá érdeklődés: Kautzky Armand úgy érzi, hogy most talán megért arra életkorban és szakmailag, hogy egy könyv szülessen róla.

Könyv született Kautzky Armandról, közel negyven éve van a pályán
(Fotó: MTVA)

Először tiltakoztam, de aztán arra gondoltam, miért ne? Az első különböző határidők miatt nem jött össze, de aztán második körben két gimnáziumi osztálytársammal fogtunk össze. Bakay Dóra és Sztankay Ádám jegyzik a könyvet, a kötet két nagy beszélgetés végeredménye. Karácsony előttre tettük a bemutatóját, az egy tüntetés miatt nem jött össze, de áttettük januárra.

A magánélete is szóba kerül, de nyilván nem erre fekteti a hangsúlyt. „Annyira nyílok meg, amennyire kell, amennyire ez másokra tartozik. A könyv az életemről szól, arról, hogy milyen témák foglalkoztatnak” – tette hozzá.

Kautzky Armand fiatalkora: szülei nem voltak tehetősek

A színészlét több árnyalatát is megtapasztalta gyerekként, fiatalon, de más igazából nem érdekelte: a színészet szeretete mindent legyűrt.

Értelmiségi, polgári, finom családból származom, ahol a pénz volt a legkevesebb... nyaralásra nem tellett, nem dúskáltunk soha semmiben. Láttam a színészet kevésbé napfényes, inkább nélkülözős, gondokkal teli oldalát, családon belül is. A nagybátyámék jól kereső színházi színészek voltak, a szüleim kevésbé. Mindkettőt láttam, megtapasztaltam.

Gyerekként eldöntötte, hogy színész lesz:

Kamaszkoromban már éreztem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, addig nem volt szó erről. Egy énekverseny volt az általános iskolában, ahol elindultam, az volt az első ’áramütés’, akkor tapasztaltam meg ennek a varázsát. Utána célirányosan a Madách gimnáziumba mentem irodalmi-drámai tagozatra, ott pedig rengeteg fellépésünk volt az osztállyal. Saját darabokat csináltunk, verses összeállítások, Az ember tragédiája, ott tényleg volt minden...

„Én ezt abszolút elhivatottságnak élem meg. Ez egy hívás, elhívás volt, én ezt komolyan vettem, meghallottam. Nem volt B tervem, nem volt beadva még két helyre a jelentkezésem. Azt éreztem, hogy nem mehetek más irányba. Úgy gondoltam, hogy ha nem a színművészeti, akkor megyek más úton, bemászom az ablakon. Olyan parancsoló volt a hívás, hogy nem jutott eszembe más” – mondta a Metropolnak.

Negyven éve könnyebb volt a színészeknek

Szerinte most sokkal nehezebb a fiatal színészek helyzete, mint negyven éve volt:

Különös, furcsa, ellentmondásos a helyzet. Amikor én végeztem, sokkal kevesebb színház volt, de mégis mindenkinek lett munkája, pedig három osztály végzett: két prózai és egy zenei osztály. Mindenkinek volt státusza: én a Madách Színházhoz szerződtem hat másik osztálytársammal, mások mentek vidéki színházhoz, de nem volt olyan, hogy valaki lógott volna a levegőben.

Kautzky Armand szerint most kiszámíthatatlanabb a világ
(Fotó: MTVA)

„Most sorra jönnek ki az osztályok, hogy nincsenek leszerződve, nem tudják, mi lesz holnap, holnapután. Talán azon gondolkodnak, milyen polgári foglalkozást lehetne keresni színészdiplomával a kezükben, hogy megéljenek. Mint az őrült, járnak castingokra, amelyek után nem tudják, hogy bekerülnek-e valahova” – tűnődött a színész.

„Bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb a mostani világ. Nem cserélném el ezt az időszakot az enyémmel. 1989-ben diplomáztam, az nagyon izgalmas időszak volt. Egy váltás valaminek a vége, valaminek a kezdete, mindig van benne rossz és jó. Ilyenkor, például amikor 50 vagy 60 éves lesz az ember, elgondolkodunk, mit hagyunk magunk mögött, milyen állandóságot hagyunk hátra, felváltva valami bizonytalanért, újért. Akkor, 1989-ben ott volt a román forradalom, a magyar politikai váltás, nekem akkor indult a pályám.”

Az külön izgalmas volt számomra, hogy tudok majd belesimulni egy olyan nagy tradíciójú színház életébe, mint a Madách, hogyan tudok megfelelni egy olyan fontos előadásban, mint a Macskák?

„Az akkori színházi világ csimborasszója volt a musical, a legnépszerűbb, lekeresettebb előadás. Izgalmas időszak volt” – emlékezett.

Kautzky Armand idén lelassít egy kicsit
(Fotó: Szabolcs László)

A karácsony békés volt, a szilveszter dolgozós

A karácsony jól telt neki, békésen, családi körben: „A gyerekeim itthon voltak, aztán persze mentek a barátokkal. A gyerekek itthon laknak nálam, egyetemisták, felnőttek, mennek mindenfelé, ez a világ rendje. Nekem ez csendes, pihentető év vége volt. Szilveszterkor már Art-Színtérben voltam két műsorban, majdnem éjfélre értem haza. Január elején három koncertet vezettem Székesfehérváron, úgyhogy az év vége és az év eleje már a munkáról szólt.”

61 éves lett ősszel, tévében sokat látni, de színpadokon is feltűnik. A Duna TV-n műsorvezető délutánonként, ez meghatározza a színházi vállalásait, mert csak a magánszínházak tudják tolerálni, hogy délben be kell mennie a tévébe, így pedig nehéz próbálni.

Több helyen játszom, az Art-Színtérben két darabban, illetve a Körúti színházban. A Tesla és a Mágus című musicalekben is játszom. A napokban Kiskunhalason, a sportcsarnokban adtuk elő a Teslát, és megyünk Belgrádba tíz nap múlva. Tavaly ugyanis megnyertük a dél-koreai musicalfesztivált a Nikola Tesla – Végtelen energia című darabbal, akkor felfigyeltek ránk, meghívást kaptunk a Belgrádi Nemzeti Színházba.

A műsorvezető-színész, aki biztosan ott lesz a választáson, és nemrég gyerekeiről is mesélt, idei terveivel kapcsolatban elmondta, hogy rendezni szeretne, két darab ötlete van a fejében. De ezzel együtt „leállásban van”, gyakran úgy érzi, hogy túl sok a fellépése, vissza kellene venni a tempóból. „Szeretnék megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyek most vannak... Már nem 40 éves vagyok, vissza kell fognom magam.”