Hirtling István: Én az élőkkel foglalkozom

Hirtling István őszintén mesélt az életéről a hot! magazinnak.

Idén lettél halhatatlan. Hogy fogadta a családod az újabb elismerést?

Nagyon örültek, ahogy azok a nézők is, akik rám szavaztak, és igazolódni látszott a saját döntésük. Örült a feleségem és a gyerekek is. „Apa, halhatatlan lettél!” – mondják, én meg azt mondom, hogy az élőkkel foglalkozom. Rozi kitűnő eredménnyel érettségizett, az ELTE Gazdaságtudományi Karára jelentkezett, Marci, a bátyja, ugyanennek az egyetemnek a bölcsészkarán spanyol nyelv és irodalom szakos, most készül féléves ösztöndíjjal a Salamancai Egyetemre. Büszkék vagyunk egymásra a családban, arra különösen, hogy a gyerekeink – az édesanyjuk hatására – angolul, spanyolul és olaszul felsőfokon beszélnek. Csilla, aki informatikus, mindig mondta, hogy a nyelvtanulás, a nyelvtudás alapkövetelmény, és ezt az általános és a középiskola alatt sikerült is teljesíteni.

Hirtling István felesége, Csilla számára mindig is fontos volt a családi összetartás

A feleséged nem csupán előrelátó és okos, hanem nagyon csinos is.

Mi ezt a szót nem szoktuk használni: Csinos a nagypapa lova volt. Egy nő lehet elbűvölő, szép, elegáns – én minden gesztusomban ki is fejezem ezt. Csilla az egész családkoncepciót, családképet végigvitte a közös életünkben, miközben végezte a saját munkáját is.

Elegáns és udvarias ember vagy. Otthonról hoztad ezeket a tulajdonságokat?

Sajnos ezek az illemszabályok már régen kimentek a divatból. Számomra viszont napi gesztusok, és sosem esett nehezemre betartani ezeket. Ez főleg neveltetés kérdése, és olyan természetes – ahogy Márai Sándor írja –, mint ahogy levegőt vesz az ember.

Márai nálad első helyen áll, önálló estjeid is készültek az írásai alapján.

Tizenkét évvel ezelőtt Mészáros Tibor irodalomtörténész kért fel először erre, aztán magába szippantott az életmű. Nagyon sokszínű, változatos az író mondanivalója. Az önmagával vitatkozó, magát megcáfoló lénye is lenyűgözött. Amikor leírja az afrikai tapasztalatait, felteszi a kérdést, mi lesz, ha ezek az emberek, elegük lévén a gyarmatosítók arroganciájából, megindulnak Európa felé. Márai, Ady vagy akár Karinthy Frigyes publicisztikáját olvasva, azt látja az ember, hogy semmit nem változott a világ a XX. század eleje óta, ami a háborúkat és a nő-férfi kapcsolatokat illeti.

A közelmúltban találkozhattál Ferenc pápával is. Hogy történt?

Januárban volt öt nap szabadságom, és mivel a gyerekek már nagyok, el tudtunk utazni a feleségemmel kettesben Rómába szilveszterezni. Az ott töltött idő alatt Ferenc pápa közelében lehettünk. Ott voltunk a Szent Péter-bazilikában, közvetlenül az oltár mellett kaptunk helyet az év végi Te Deumon, másnap az újévi áldást a Szent Péter téren adta. Körülbelül 40 évvel ezelőtt kétszer jártam Rómában a Nemzeti Színházzal, a Csíksomlyói passiót mutattuk be. Volt egy kis időnk, a Szent Péter térre mentünk a legjobb barátommal, amikor éppen II. János Pál pápa osztott áldást. Ezek a találkozások spirituális élmények, de csak akkor hatnak, ha az ember cselekvőként éli az életét. Hiszen akitől kapja az áldásokat, azok is cselekvő emberek. Ahogy azok a művészek is, mint Franco Nero, Ralph Fiennes, Raf Val­lo­ne, Cecilia Bartoli, akikkel találkoztam.

Itthon is olyan színházakban játszottál, ahol kiváló művészek mellett dolgozhattál.

A lábuk mellett nőttem fel a Nemzetiben és a Várszínházban.

Sok helyen voltál tag, vendégművész, mégis sorra-rendre megkaptad azokat a díjakat, amelyek másoknál kimaradtak.

Jászai Mari-díjas még a Nemzeti Színházban lettem, érdemes művész az Új Színházban, ahol 14 évig játszottam, kiváló művész pedig már a Vígszínházban.

Csepel és Soroksár díszpolgára vagy, és Székesfehérváron megkaptad a Pro Civitate elismerést is.

Számomra nem csupán munkahely volt a székesfehérvári Vörösmarty Színház, hiszen a családom is ehhez a városhoz kötődik. Hirtling dédnagyapám hintó- és kocsigyártó mester volt a városban, megbecsült tagja az ipartestületnek. A nagyapám Pestre jött tanulni, beleszeretett a soroksári Stark vendéglős família lányába – így született meg édesapám.

Hirtling István édesanyja női szabó volt

Bár mindeneteket államosították, rendes, megbízható polgári família voltatok.

Ebben a családban mindenki munkára volt ítélve. Én például azért mentem el raktárosnak a Csepeli Papírgyárba, mert úgy éreztem, hogy nem becsülik meg azt, amit tanultam, és ott többet is kerestem. Édesanyám mindig azt mondta, hogy a döntés pillanatában még nem tudod, jól döntöttél-e; válasz mindig később érkezik. A munka mellett tudtam készülni a főiskolai felvételire. Édesanyám női szabó volt, a Rotschild Szalonban tanulta a szakmát, de jó ideig az öt gyerekét nevelte. Csak később ment el dolgozni egy divatszabósághoz. Én meg eltanultam, hogy kell felhajtani egy nadrágot, besvejfolni egy inget. Amikor a főiskola előtti egyéves katonaidőmet töltöttem, saját kezűleg beszűkítettem a zubbonyomat. Ez kis túlzás, jól hangzik, de van benne igazság.

Itt vagyunk a nyár közepén. Jut időtök pihenésre? Mire készülsz ősszel?

Felújítottuk a Lóci játszik zenekarral a 80 nap alatt a Föld körül című darabot, a MOM Kultban volt a bemutató, és megyünk Gyulára is a produkcióval. Ősszel a Vörösmarty Színházban vendégeskedem újra, Hargitai Iván hívására, aki Az ügynök halálát rendezi, Gáspár Sándorral a főszerepben. Ezután a Vígszínházban Pass Andrea írta és rendezi a Könnyűvel indul című darabot, vele is dolgoztam már együtt ugyanitt hat éve a Vándorkutyában. De addig még vár ránk egy szokásos spanyolországi nyaralás a családdal.