Zalatnay Cini kitálalt a börtönben történtekről

Az énekesnő volt hazánk első olyan híressége, akit egy hosszú per után bűnösnek mondtak ki és tényleges börtönbüntetésre ítéltek. Ma már tudjuk, hogy Cinit a vak szerelem és a naivitása sodorta bajba. De mindez mára már történelem, hiszen Zalatnay Sarolta 2004 és 2006 között volt börtönben, így idén novemberben lesz 20 éve, hogy elkezdődött számára élete két legnehezebb éve. A Metropol ennek kapcsán egy szokatlan kérdéssel kereste meg Cinit. Arra voltunk kíváncsiak, hogy emlékszik-e olyan napra a börtönévekből, amikor őszintén tudott nevetni, vagy igazán boldognak érezte magát.

„Fura visszagondolni…”

Meglepő módon Zalatnaynak még csak nem is kellett hosszasan kutatnia emlékeiben ahhoz, hogy két ilyen történetet is felidézzen. „Fura, mert éppen tegnap hallottam a Bochkoréknál a rádióban, hogy ma egy elítéltnek mennyivel több és jobb minőségű kapcsolattartási lehetőségei vannak, mint húsz éve nekünk voltak. Persze a technikai fejlődésnek is köszönhető, hogy a büntetés-végrehajtástól ma már mobilokat kaphatnak a rabok, és videócseten tudnak beszélni a szeretteikkel, de akkor is fura visszagondolni a két évtizeddel ezelőtti helyzetre. Na, de térjünk vissza az alapkérdéshez. 

„Szóval voltak szituk, amik igenis megnevettettek, és voltak olyanok is, amikor végtelen hálát, szeretetet és tiszteletet éreztem valaki iránt” – kezdte lapunknak az énekesnő, akit egy jól képzett keresőkutya nevettetett meg először a rácsok mögött.

„Egyenesen bekúszott az ágy alá…”

„Szerintem a fiúknál gyakrabban, de nálunk is előfordult, hogy a cellákat a szokottnál is alaposabban átvizsgálták. Én tudni sem akartam, hogy ilyenkor mit keresnek, és persze nálam soha nem is találtak semmi oda nem illőt, de azért voltak elképzeléseim. A lényeg, hogy az egyik ilyen napon keresőkutya is csatlakozott az őrök csapatához. Amikor az én cellámhoz értek, a kutya izgatott lett, csóvált és húzta a gazdáját az ágyam felé. Persze, hogy megrémültem, hiszen elképzelésem sem volt, miért jelezhet. Egyenesen bekúszott az ágy alá, és az istennek sem akart onnan előjönni. Végül az őr előszedte azt a teniszlabdát, amit a lányom küldött be, hogy legalább valami legyen velem, ami a kutyáinkra emlékeztetnek. Na, ekkor kitört belőlem a felszabadult, megkönnyebbült, őszinte nevetés, ami átragadt az őrökre is. Ma is sírva röhögök, ha ez eszembe jut!” – mesélte még most is nevetve Zalatnay Cini, aki végül a kutyának ajándékozta a labdát, mivel az eb más módon nem akarta elhagyni a celláját.

„Én is és a kedvenc »smasszerem« is bajba kerülünk”

Az énekesnő ugyanakkor felidézett egy szívmelengető meglepetést is, amit egy férfi rajongója okozott neki, és amiért kis híján bajba is került. „A börtönkönyvtárban dolgoztam, ahol egy nagyon kedves, egyébként őrnagy asszony teljesített szolgálatot. Szegénykém azóta elment, így ma már említhetem Marika néniként, bár inkább maradnék a Szupernagyinál, hiszen mi magunk között csak így hívtuk a csupa szív, becsületes asszonyt. Nyugodtan mondhatom, hogy szeretett engem, és ezt néha egy-egy csokiszelettel, vagy banánnal ki is fejezte. Sosem adott ilyesmit direktben, de a könyvtári íróasztalfiókjából kerültek elő, szóval gondolom, hogy tőle kaptam.”

– mondta lapunknak Cini, aki egyik nap egy méregdrága, és minden bizonnyal a börtön falai közé nem éppen legálisan bejutó parfümöt talált abban a fiókban. „Nem hittem a szememnek, amikor megláttam a kedvenc parfümömet a létező legnagyobb kiszerelésben. Azonnal tudtam, hogy ezt nem a Szupernagyi tette oda, és azt is, hogy ezt én nem vihetem magammal a cellámba, mert ha megtalálják, én is és a kedvenc »smasszerünk« is bajba kerülünk. Ezért végül csak egy cetlit írtam, amin ez állt: »Drága Marika néni! Ha ezt öntől kaptam, nagyon köszönöm, de nem fogadhatom el! Persze tudom, hogy feltehetően egy srác hagyta itt, de ez esetben is itt hagyom! Cini« Ezután egyikünk sem tett említést a parfümről. Ez az eset még ma is megmelegíti a szívemet” – mesélte Zalatnay Sarolta.