Sírva-nevetve emlékezik barátjára, Koós Jánosra Zalatnay Cini

Zalatnay Sarolta egyike azon élő legendáknak, akik még mesélhetnek nekünk a „nagy generáció” tagjairól. Azokról, akik már az égi zenekar kíséretében éneklik slágereiket. Koós János a honi zenei élet megkerülhetetlen mókamestere volt 1957-től egészen 2019-ben bekövetkezett haláláig. A legendás humorú táncdalénekes állt egy színpadon mindenkivel, akinek neve volt a szakmában. Így persze a beatkorszak legcsinosabb énekesnői sem voltak kivételek.

„Mindig Jani nyert...”

Zalatnay Cini akár órákon át is képes lenne úgy sztorizni Koós Jánosról, hogy még véletlenül sem ismételné önmagát. „Az utolsó években tényleg nagyon sokat léptünk fel együtt, hiszen önálló, zenekaros koncertjeink is voltak, melyeken többnyire ketten énekeltünk. Néha persze ott volt velünk Dévényi Tibi, aki szorgalmasan dobálta a pöttyös labdákat, és sokszor utazott velünk Aradszky Laci is, aki szintén nagy mókamester volt. Bejártuk együtt Szlovákiát és Erdélyt, és persze Magyarországot keresztül-kasul.

„Jani és Laci odaálltak az ajtófélfához, nekem pedig meg kellett jelölnöm a magasságukat, hogy eldöntsék, ki milyen magas cipőt vegyen fel. Persze mindig Jani nyert, Aradszky pedig eljátszotta, hogy megsértődik” – idézte fel emlékeit az énekesnő, aki ma is jól emlékszik azokra a pillanatokra, amikor Koós „váratlanul” megjelent mellette a színpadon, és becsatlakozott mellé egy-egy dalban.

„Volt egy különleges képessége”

„A Mindig kell egy barát című dalomnál egy idő után már tudtam, hogy Jani érkezni fog, és persze érkezett is. Én pedig hálás szívvel fogadtam a bohóckodását, hiszen voltak napok, amikor több előadásunk is volt, és bizony ha az ember lánya élőben énekel, nem is olyan rossz, ha belép mellé egy erős hangi támasz. Mert Jani erős támasz volt a színpadon és az életben is. Hozzátenném, hogy rengeteg csibészség is szorult belé, így ahányszor megjelent mellettem, felvett valami fura göncöt, így nemegyszer kellett erősen koncentrálnom arra, hogy ne röhögjem el magam” – mesélte lapunknak Zalatnay, aki talán Koós János kifogyhatatlan történeteit szerette a legjobban. „Istenen, hogy mennyit tudott mesélni. Voltak sztorik, amiket már kívülről fújtam, de mindig hozzá tudott tenni olyan részleteket, amik miatt könnyesre röhögtem magam. És volt egy különleges képessége. A koncert felé vezető úton belekezdett egy történetbe, amit a színpadon folytatott. Tette ezt úgy, hogy a közönségnek nem volt hiányérzete amiatt, hogy a történet elejét nem hallották” – nevette el magát az énekesnő, akinek nagyon hiányoznak Koós János varázslatos, humorral átszőtt életmeséi.