
A Jászai Mari-díjas magyar színésznő évtizedek óta a magyar színházi élet meghatározó alakja, ám most kivételes őszinteséggel beszélt arról, milyen nehézségekkel járt számára a gyerekkor, majd később a fia elengedése. Balázsovits Edit beleszületett a rivaldafénybe, de ma már legnagyobb szerepének az édesanyaságot tartja – még ha az űr, amit fia Amszterdamba való költözésével hagyott maga után, eleinte elviselhetetlen is volt.
Balázsovits Edit a magyar színjátszás kiemelkedő alakja, akit már főiskolásként a Vígszínház színpadán láthattunk főszerepben. A színészet szinte a vérében van: édesapja, Balázsovits Lajos, a Nemzet Színésze és neves rendező, édesanyja pedig Almási Éva, Kossuth-díjas művésznő. A Jászai Mari-díjas magyar színésznő 2004 óta él boldog házasságban dr. Fürstner József fogorvossal, közös fiuk, Richárd 2005-ben született.
Gyerekként azonban nem volt könnyű dolga. Szülei ismertsége sokszor bélyeget nyomott a mindennapjaira.
Nekem ez volt adott. Bármilyen közösségbe beléptem, rögtön tudták, hogy ki vagyok. Ez biztos egy kicsit személységtorzító volt. Biztos vagyok benne, hogy ez megváltoztatja az ember személyiségét, hiszen ez nem normális. Gyerekként ez nem jó érzés, főleg, hogy rögtön gondolnak is valamit. Az emberek irigyek, kegyetlenek, mintsem kedvesek és nem irigyek. Ez van. Ehhez hozzá lehet szokni. A gyerekek első reakciója egyébként soha nem volt pozitív. Gyerekként nagyon szenvedtem ettől, főleg így, hogy nem volt testvérem
– mesélte.
Azt is elárulta, hogy szüleitől szigorú nevelést kapott, elvárták, hogy jól tanuljon, így a megfelelési kényszer sokszor nehezítette a dolgát. Felnőttként azonban már ő adta tovább azt a szeretetet és gondoskodást, amit a szüleitől kapott. Richárd ma már Amszterdamban él, politikatudományt hallgat, az elengedés pedig hatalmas lelki törést jelentett a színésznő számára.
„Politikatudományt tanul, most hazajött a nyári szünetre. Az első három hónap az rendesen furcsa volt. Rossz volt, mikor otthagytam kint, de tudtam, hogy jól van, jól érzi magát, ettől pedig nekem is jobb volt. Annyira szerencsésen jöttek ki a dolgok, hogy megállás nélkül dolgoztam. Nem volt időm azon gondolkodni, hogy kirepült a gyerek” – fejtette ki.
„Az utolsó pillanatig reggel vittem a suliba. Minden reggel mentünk együtt. Nem azért, mert féltettem az utcán, hanem, mert megszoktuk. Messzebb járt suliba, jobb volt autóval menni, szeretünk reggel beszélgetni.”
Most tök űr... Az első két hétben nem teljesen tudtam, hogy mi lesz. Úgy sírtam, mint a pengős malac! A fiam pedig azt mondta, hogy minden rendben lesz. Mentem a repülőtérre, a taxis pedig azt mondta, hogy »Van zsebkendőm. Megálljak, félreálljak? Rosszul van?« Teljesen ki voltam borulva. Utána viszont tudtam, hogy neki jó, jól van, másrészt lett időm magamra. Először fura volt, nem tudtam vele mit kezdeni, majd visszatértem ahhoz, aki azelőtt voltam, aki azzal foglalkozik, hogy mi van a munkájával
– árulta el a Palikék Világa című műsorban.
Balázsovits Edit most újra teljes erőbedobással dolgozik, még ha a férjével a sok munka miatt mostanában kevesebb időt is tudnak együtt tölteni.
Visváder Tamás nemes egyszerűsággel menzás ételnek nevezte Dobó Ági főztjét.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.