Hatalmasat tévedett Gryllus Dániel a Kaláka betlehemi műsora kapcsán – Riport

Betlehemes műsorukkal közel harminc éve járnak városról városra. Azt mondják, nem lehet megunni, hiszen ezzel is Jézus születését ünneplik. A Fanny magazinnak arról is mesélnek a Kaláka együttes tagjai, hogyan telik az ő karácsonyuk… 

Régi magyar népszokás a betlehemezés, amikor is pásztornak öltözött férfiak járnak házról házra, saját készítésű betlehemet visznek magukkal, tréfákat, jókívánságokat mondanak, és azt kérdezik: Szabad-e ide bejönni betlehemmel?

„A karácsony mindenkié”

A Kaláka együttes tagjai is ezt idézik meg karácsonyi műsorukban, viszont tréfák helyett népdalokat, karácsonyi dalokat és verseket énekelnek. 
„1989-ben léptünk fel először a karácsonyi műsorunkkal, ami a korábbi zenés könyvünk alapján született, aminek szintén az volt a címe: Szabad-e ide bejönni betlehemmel” – idézi fel a kezdeteket az együttes alapítója, Gryllus Dániel. „Azt hittem, hogy legfeljebb két-három ilyen előadást lehet megtölteni, de huszonhétszer adtuk elő még abban az évben, azóta pedig több százszor léptünk fel vele. Eredetileg gyerekeknek szántuk, de azt tapasztaltuk, hogy nem csak őket érdekli. Van olyan műsorunk, ami kifejezetten kicsiknek való, míg mondjuk egy Kosztolányi-est a felnőtteknek szól, de a betlehemes műsor független az életkortól, generációtól, hisz a karácsony mindenkié. Szerencsénk van, mert olyan verseket énekelünk, amik mindig támaszt adnak nekünk is. Ezeket mindig komolyan kell venni. Kányádi Sándor bácsi atyai jóbarátunk volt. Sok verset kaptunk tőle. Egyszer kérdeztük, hogy miért nincs neki egy felemelő, karácsonyi műve. Kiderült, hogy számára ez nem olyan boldog ünnep, mert kiskorában pont ilyenkor veszítette el az édesanyját. Azt mondta nekünk, hogy nemcsak azokról kell énekelni, akik finomakat esznek, ajándékokat kapnak, a családjukkal vannak, hanem gondoljunk azokra is, akik nélkülözésben vannak, akik nem tudnak úgy, ott, azokkal lenni, akikkel szeretnének. Ekkor kaptuk tőle az Isten háta mögött című karácsonyi verset, amit azóta is éneklünk a műsorban.”

„Az unokám énekelt egy dalt”

Major Gábor év közben hangszerészként dolgozik, de adventkor átvált zenésszé, 27 éve már, hogy becsatlakozik a Kaláka betlehemes műsorába. 
„Bejártuk már az egész országot és a fél világot a fiúkkal” – meséli Gábor. „Talán az egyik legemlékezetesebb fellépésünk 2018-ban volt, Los Angelesben. A vendéglátónk elmesélte, hogy egy matematikus jóbarátja nagyon beteg. Kórházban, kómában feküdt Berlinben. Talán az aznapi vagy másnap esti koncerten neki énekeltünk. Megtanítottam a közönségnek Weöres Sándor Vonzás című versét, ami egy acapella nóta, s neki dedikáltuk. Majdnem egy év telt el utána, amikor egy színház büféjében leültem egy ismeretlen pár mellé, csak ott volt hely. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy a hölgy az amerikai vendéglátónk ismerőse volt. Szóba jött a beteg férfi története. Majd a hölgy rámutatott a párjára, és azt mondta: neki énekeltük a virágfüzért.” 
„Szerintem az advent a legszebb időszaka az évnek” – veszi át a szót Becze Gábor. „Ahogy közeledünk a szenteste felé, ezek a dalok felemelik a lelket. Játszunk szabadtéren, hidegben, néha egy nap többször is, de sosem fárasztó, hiszen ezzel is Jézus születését ünnepeljük. Nekem az egyik tavalyi koncertünk volt a legkedvesebb, amelyiken az egyik unokám is énekelt egy dalt. Négy gyermekem, öt unokám van, a kicsik három és kilenc év közöttiek. Nekünk már ők jelentik a legnagyobb örömöt. Leszoktunk a nagy ajándékozásokról is. Mindenki húz egy nevet a gyerekek közül, és csak nekik jár meglepetés a fa alatt.”

„Ilyenkor nyitottabbak az emberek”

Radványi Balázs életében már gyerekként is zenével teltek az ünnepek.
„Mindig szép karácsonyunk volt” – meséli. „Hárman voltunk testvérek, mindhárman muzsikáltunk, és az édesapám is. Tovább vittem ezt a hagyományt a gyerekeimmel. Amikor ők még kicsik voltak, a lányom gordonkán, a fiam zongorán játszott a fa mellett, amitől sokkal varázslatosabb, ünnepélyesebb volt a karácsony. Közben két unokával bővült a család, bár remélem, ezzel még nincs vége a sornak. Lehet, hogy idén az énekszó mellett újra hangszert ragadunk és így dicsőítjük azt, hogy együtt lehetünk és szerethetjük egymást. Az a jó, hogy a hanganyagok segítségével a közönségünk otthonaiba is eljutunk, ott is megszólalnak a hangszerek, a versek, és az, amit mi elkezdtünk, azt ők is viszik tovább a családjukban. Ilyenkor egyébként sokkal nyitottabbak az emberek, az adventi hangulat mindenkinek jobban kinyitja a szívét, lelkét.” 

„Mi még az a generáció vagyunk, akik gyertyát gyújtanak az adventi koszorúnál, amikor összegyűlik a család” – folytatja Gryllus Dániel. „Néha tizenöten-húszan is összegyűlünk szenteste. Közösen éneklünk, felolvassuk a szentírásból a karácsonyi történetet, aztán kigyúlnak a gyertyák a karácsonyfán és bemegyünk a szobába. Van egy olyan hagyomány nálunk, hogy korban állunk egymás mögött, de nem az idősök vannak elől, hanem a legfiatalabbak. A három unokám közül a hároméves Áronka áll most elöl. Van egy másik szép szokásunk, amit Vilmos öcsém vezetett be a családba. Egy almát annyi részre vágunk, ahányan vagyunk, és mindenki eszik belőle egy cikket. A legfiatalabb pedig azt mondja közben: amikor valami öröm vagy bánat ér, gondolj azokra, akikkel almát ettél karácsonykor…”