„Nem vagyok hajlandó tudomásul venni” – előkerült a meghalt magyar színésznő utolsó interjúja

Galambos Erzsi egészségi állapota miatt tavaly vonult vissza végleg az aktív színjátszástól. Méltósággal viselt betegsége után november 16-án, életének 92. évében hunyt el. Az egyik utolsó személyes interjúját tavaly októberben adta a Retro Rádióban, Abaházi Csaba műsorában. Most felidézzük az ünnepelt színésznő legemlékezetesebb gondolatait az Abaházi Presszóból.

„Ha Domingo jönne, felvarratnám az arcom”

A műsorvezető rögtön egy bókkal kezdett: megdicsérte a művésznő elegáns öltözetét, mire a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő nevetve azt felelte:

„Én ha leviszem a szemetet, akkor is így nézek ki, mert sosem lehet tudni, mikor jön fehér lovon velem szembe az a bizonyos herceg, aki azt mondja: Galambos Erzsi, légy a feleségem! Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot: 1931. december 5-én születtem, most decemberben leszek 91 éves” – mondta a tavaly októberi interjúban. „Nem veszem tudomásul. A 90 az egy borzalmas évszám, utálom, nem szeretem. De nem vagyok hajlandó tudomásul venni. Elkövetek mindent, hogy jó formában maradjak”

– ismerte el a művésznő.

Magánélet és karrier: két hátizsák

Hozzátette: a pályája és családja egyformán fontos számára:

„Mint két külön hátizsák. Amikor bemegyek a színházba, felveszem azt a hátizsákot, a másikat leteszem a portán. Amikor kijövök a színházból, kicserélem, és jön a privát élet.”

Galambos Erzsi elmondta: sosem érezte fárasztónak a munkáját, pedig elképesztő karrier áll mögötte: 75 éve volt a pályán, százon felül van a főszerepei száma. Emellett pedig háziasszonyként, családanyaként is helyt állt.

„A férjem, Petrovics Emil csak azt szerette megenni, amit én főztem. Akkor este nekiálltam. De ez sem volt fárasztó. Kitaláltam, hogy: ki szeret vasalni? Senki. Odaraktam a tévé elé a vasalódeszkát, és azt képzeltem, hogy ez a szerepem.”

„Fáj a szívem, hogy elmúlt”

„Amikor én születtem, jó kedvében volt a jóisten. Nagyon sok rossz történt gyerekkoromban, de arról most nem beszélünk. A karrierem egész 75 évében azt kell mondani: csoda, amit csinálhattam. Ennyi helyre eljuthattam, ennyi zseniális kollégával játszhattam együtt. De nem nagyon szeretek visszagondolni, mert fáj a szívem, hogy elmúlt”

Az interjúban mesélt amerikai karrierjéről, kedvenc szerepeiről, és arról is, hogy mekkora fülest kapott édesapjától, amiért vak nagymamáját moziba vitte szórakozni...