Dráma: kamerák előtt omlott össze Détár Enikő

Détár Enikőt a műsor felvételének első percében megrohanták az érzelmek, melyeket egy kérdés szabadított fel benne. A Palikék világa by Manna stúdiójában egy pillanatra meg is fagyott a levegő, amikor a színésznő belekezdett élete történetének legelső fejezetébe. A mese ugyanis nem volt szép, inkább fájdalmakkal, nélkülözéssel és tragédiákkal volt tele.

Már a születése is csodaszámba ment

„Nekem megszületni volt nehéz, hiszen anyukámnak azt mondták, hogy nem lehet gyereke. 

Olyan hálás vagyok anyának, hogy nem adta fel…! Amikor megszülettem, az kisebbfajta csodaszámba ment” – kezdte a Palikék világa By Manna című internetes műsorban Détár Enikő, aki a beszélgetés során többször is elsírta magát, mert még ma is nehezen kezeli mindazt, amin neki és a családjának át kellett mennie a születése utáni néhány évben.

„Apukám árvagyerek volt”

„Anyukám egy nemesi származású nő volt, apukám pedig árva gyermek. Apának ötéves korában meghalt az anyukája, amikor az ötödik gyermeke született volna. A családi legendárium szerint vérmérgezésben, hogy ne szülessen meg az ötödik baba. Nyilván tudtok a sorok között olvasni…” – mesélte a színésznő, aki feltehetően arra utalt, hogy apai nagymajája egy nem orvos által végzett művi vetélés következtében hunyt el.

„Ennek viszont ára volt...”
 

„Három fiúgyermek volt és egy kislány. A család úgy döntött, hogy édesapámat és kishúgát passzolják le. Az apukámat az a rendszer kiemelte, úgynevezett kádergyerek volt. Ennek viszont ára volt... Apa agráregyetemen végzett. Jóindulatú pasi volt és ezzel vissza is éltek. 

 Amikor az előzetesből kijött, megfogant a húgom, aki úgy született, hogy apa börtönben volt – idézte fel múltba vesző emlékeit Détár Enikő, aki akkor két éven át mélyszegénységben élt édesanyjával és húgával” – Arra emlékszem, hogy mindig hideg volt, és csak egy szobát használtunk. Én anyával aludtam és volt ott egy kisbaba… Az én húgom. Erről nem szoktam beszélni, mert ez a temetetlen múlt és nem is akarok mélyebbre menni. Ezek nálunk sosem voltak témák. Amikor feltettem volna a kérdéseimet apának, ő már nem élt... – mondta könnyeit nyelve Enikő.