Fejős Éva ecsetre cserélte a billentyűzetet

Gyerekkora óta érdeklődik a festészet iránt, és öt éve már tanulja is. Fejős Éva elárulta, a festészethez való kötődését unokabátyjának köszönheti, ahogyan a szobája falát díszítő kedvenc rajzfilmhőseit is.

„Kisgyerek voltam, amikor a nagyon tehetséges unokatestvéremet megkértem, hogy fesse tele a gyerekszobám falát a kedvenc rajzfilmhőseimmel. Félméteres Hugó, a víziló, Minnie, Donald voltak a »lakótársaim«. Géza, az unokatesóm nagyon kreatív volt, és őt figyelve már gyerekkorom óta nagyon érdekelt a festészet – mesélte a népszerű írónő. – Később, tinédzserkoromban, iskolaszünetekben gyakran átmentem HÉV-vel Szentendrére, és elsétáltam a Művésztelepre, ahol sokszor néztem a festőket alkotás közben. Lenyűgözött a folyamat, ahogy egy-egy festmény készült.”

A rajzolás azonban már tinédzserkorában előtérbe került, akkoriban ugyanis a saját maga által tervezett és készített ruhákban járt.

„Mindig erős képekben gondolkodtam, és egészen más cuccokat képzeltem el magamnak, mint amiket akkoriban árultak. Így saját magamnak lerajzoltam, miben szeretnék járni, és aztán megterveztem a szabásmintát, és a nagymamám régi, de stabil Singer varrógépével el is készítettem. Most egyébként újra elkezdtem varrni, egyelőre a kislányom farmerdzsekijeit díszítem, de már egy egyszerű fazonú, mégis rafinált kis ruhát is terveztem neki, amilyet sehol sem találok a boltokban” – mesélte Fejős Éva.

Ugyan az írónő festés iránti érdeklődése nem új keletű, tanulni csak néhány éve kezdett.

„Az írásban és a történetmesélésben éreztem igazán otthon magam, de egyre inkább éreztem, hogy egy-egy regényemhez képi világ is tartozna, így körülbelül öt éve iratkoztam be először tanárhoz. Imádom a színeket és a nem is olyan könnyen megfejthető történeteket. Minden festményem egy történet, egy döntés, a színek, a tengerpart, a rúzs mögött ott a magát kereső és megtaláló, naponta ezernyi döntést meghozó NŐ. Utazások, beszélgetések, érzések, hangulatok, ezek mind inspirációt jelentenek” – árulta el Éva.