Marcellina őszinte vallomása: Voltak mélypontok a karrieremben

50 éve alakult meg a Kócbabák az 1972-es Ki mit tud? alkalmából. Az ötlet anno Babits Marcellina fejéből pattant ki és Hoffmann Ödön korrepetítor tanár úr segített a formációt összehozni. Marcellina, Csepregi Évával és Fábián Évával – egy jól beinduló trióvá alakult, ám az alapító tag egy évvel később magánéleti és szakmai okokból elhagyta az együttest és az országot is.

Két kolléganőjével azonban a mai napig nagyon jó viszonyban vannak, így ők örömmel mondtak igent, amikor Marcellina felvetette, hogy alapításuk ötvenedik évfordulóján – tehát idén – énekeljék fel Marcellina egyik slágerét hármasban, ezzel megörvendeztetve a rajongókat.

Duó helyett trió

De vajon hogyan ismerkedett meg a három énekesnő egymással?

– A Ki mit tud? kapcsán merült fel bennem az ötlet, hogy kellene egy női duettpartner. Ezt el is mondtam Hoffman Ödön „Dönci” bácsinak, a korrepetítoromnak, aki ismerte az akkori tehetségek legjavát. Ő visszakérdezett: „Miért duót, miért nem inkább triót? Két jó hangú lányt is ismerek akik illenének hozzád!” Így ismerkedtem meg Éváékkkal, akikkel az első pillanattól fogva tökéletes összhangban dolgoztunk együtt – árulta el a Metropolnak Marcellina.

Mélységek és magasságok

Az énekesnő ötven éve van a pályán, de nem „töretlenül”. Ebben a szóban nem hisz a művészet tekintetében, úgy véli, aki nem él meg mélységeket a karrierje során, azoknak a magasságokból sem jut ki.

– Sosem értettem azokat a kollégáimat, akik töretlennek jellemzik a karrierjüket. Ilyen nincs. Ha valamiben nincsenek felemelő pillanatok és lelkileg nehéz időszakok, akkor az középszerű. A művészek bizony azért tudnak maradandót és nagyot alkotni, mert akadnak depresszívebb, kevésbé sikeres időszakaik. Ebből éledünk újra aztán, mint a főnixek – fogalmazott. – Én magam is számos mélypontot átéltem az öt évtized alatt, ennek köszönhetően tudtam alkotni.

Hűséges rajongók

A nehézségek mellett nemcsak zenei sikereket, de kitartó rajongókat is adott Marcellina számára az elmúlt fél évszázad. Negyven éve alapítottak neki néhányan rajongói klubot, amibe egyre többen és többen csatlakoztak. Ez az úgynevezett „keménymag” pedig hűségesen követi őt azóta is az összes koncertjére.

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert sosem találtak meg az „őrült rajongók”, akik megpróbáltak volna átlépni egy határt. Aki mégsem volt tiszta szívű, idővel lemorzsolódott, a rajongói keménymagom nagyon összezár. Hálás vagyok nekik, és ezúton is köszönöm a szeretetüket és a hűségüket, illetve azt, hogy mindig tiszteletben tartották a magánéletem egy részét.

Figyelemmel követi az új előadókat

Abban az énekesnő is egyetért – főleg tehetségkutatót megjárt előadóként –, hogy a mai fiataloknak egyáltalán nincs könnyű dolguk.

– Manapság a tehetség önmagában egyáltalán nem elég. Lehet valaki hatalmas tálentummal megáldva, ha nincs mögötte egy szakmai stáb, olyan emberek, akik sztárt csinálnak belőle. Én folyamatosan figyelemmel követem a szakmai trendeket, ezáltal az új generációt is, de azt kell mondjam, hogy igazi tehetség csak kevés van köztük; őket viszont nagyon tisztelem. A tehetségkutatók manapság nem a minőségre koncentrálnak, hanem a szenzációra, néha a bohóckodásra. Az én időmben ez még nem így volt, akkor tényleg szakmai szemmel keresték a kiemelkedő előadókat – emlékezett vissza a saját tapasztalataira a kortalan énekesnő.