„Pihenek, pihenek, és ha ezzel végeztem, pihenek” – így érzi most magát Bodrogi Gyula

A legtöbb ember számára a pihenés amolyan vágyott dolog és jó is benne, vagyis bármikor képes hátradőlni és a hasát süttetni anélkül, hogy megunná az édes semmittevést. Bodrogi Gyula azonban nem tartozik közéjük. Számára a kötelező, orvos által előírt nyugalmi állapot maga a rémálom. Pedig a 88 éves nemzet színésze most nem tehet mást, mint hogy egész álló nap lazít és a gyógyulásra koncentrál. Ahogy arról a Bors is beszámolt, Bodrogi az elmúlt két hétben kétszer is kórházba került.

Bevizesedett a tüdeje

Először május 18-án lett rosszul otthonában, ahonnan kezelőorvosa javaslatára azonnal kórházba szállították, még éppen idejében ahhoz, hogy megmentsék az életét. Alig egy héttel később a színészóriás újra légszomjra panaszkodott, kedvese, Angéla ismét hívta dr. Merkely Béla szívspecialistát, megint mentőt küldött érte. Kiderült, hogy a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas legenda tüdeje bevizesedett, ezért másodszor is azonnali beavatkozásra volt szükség. Mindenki Gyula bácsija öt napon át volt kórházban, ahonnan kedden engedték haza. Azóta otthonában lábadozik, és szerencsére egyre jobban és jobban van. Sőt szép lassan megtanult pihenni és még élvezi is…

Fel tudja tenni a lábát a puffra

– Nem hittem, de igenis lehet tervezetten, szándékosan pihenni! Elég hozzá, hogy az ember koncentrál arra, hogy nyugton legyen. Én például, ha ledőlök, erőltetem, hogy olyan helyzetbe kerüljön a fejem, amelyikben el szoktam aludni, és láss csodát, percek kérdése, és már horpasztok is! Amit az ember alapvetően fáradtságból csinál, azt én most szándékossá tettem, és szép eredményeket érek el – mesélte a Borsnak vidáman Bodrogi Gyula. – Tényleg igaza volt az orvosomnak, aki azt mondta, hogy a ramaty állapotomból csak a pihenés hozhat ki. Azt tapasztalom, hogy egy szundikálástól erőre kapok. Talán apróságnak tűnik, de ébredés után anélkül tudom feltenni a lábam a puffra, hogy a kezemmel segítenem kéne, és ez nagy dolog. Szóval most három dolgot csinálok egész nap. Pihenek, pihenek és ha ezekkel végeztem, pihenek még egy kicsit – nevette el magát a színész.

„Bizakodó vagyok”

Bodrogi Gyula, bár betartja az orvosa utasításait, nem tagadja, a színpad már hiányzik neki. Ugyanakkor bízik benne, hogy a következő színházi évadban már a régi lesz és kisujjból végigjátszik majd egy estét.

– Az orvosaim nem bocsátkoznak jóslatokba azzal kapcsolatosan, hogy mikor játszhatok újra, de én bizakodó vagyok. Amint képes leszek egy leve­gőre eljutni A-ból B-be anélkül, hogy valami nem stimmelne, már megyek is a színpadra. Azon dolgozom, hogy ez mihamarább megtörténjen, és erre valók a gyógyszerek is, amiket Angéla akkurátusan adagol nekem az előírtak szerint – tette hozzá Bodrogi Gyula.