El lehet táncolni a világvégét?

Mi történne, ha egyszer csak minden, ami körülöttünk van, megszűnne? Nem működne a telefonunk, okoskütyüink megadnák magukat, nem hűtene a klíma? A földön egyszer csak minden megállna és nem lenne más, mint az ember, és mindaz, amit maga után hagyott. Egy ilyen utópisztikus világot álmodott meg Dabóczi Dávid, a Közép-Európa Táncszínház művésze, aki koreográfusként mutatkozik be a társulat tagjaival a Szerver című előadásban. A különleges hangulatú mű megalkotását az utóbbi évek szomorú eseményei inspirálták.

„Az utóbbi két évben megtapasztalhattuk, milyen az, ha nincs a kezünkben az irányítás és hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vesz az életünk; gondoljunk csak a koronavírus-járványra vagy a szomszédban zajló háborús helyzetre. Sokszor éreztük, sőt akár érezzük is, hogy világvége hangulat tombol a világban. Mindeközben a technika egyre jobban beszivárgott az életünkbe, szinte már létezni se tudnánk nélküle. Vagy talán mégis? Ez a kérdés mozgatta meg a fantáziámat, amikor megszületett az előadás alapötlete. Vajon mi lenne akkor, ha ez a „nagy világszerver”, ami jelenleg létezésünk alapja, egyszer csak zárlatot kapna. Túléljük vagy elbukunk? Visszatalálunk az alapokhoz és újra egymásra találunk? Vagy menthetetlenül a vég felé robogunk? Fontosnak tartom kiemelni, hogy a technológiai újdonságoknak rengeteg haszna van a világban, a darab sokkal inkább arra akarja felhívni a figyelmet, hogy ne feledkezzünk meg önmagunkról, a társainkról, és húzzunk meg egy egészséges határt ebben a függőségi viszonyban” – mesélte a koreográfus, aki különleges látványvilágot álmodott meg az előadáshoz, amit június 15-én szerdán mutatnak be a Nemzeti Táncszínházban.

„Valahogy úgy képzelem el a színt, mint egy számítógép alaplapját; csipek, kábelek, végtelen hálózatok és kapcsolatok szövevénye. A kortárs koreográfia mellé egy szürkébb, minimalistább látványvilág” – fűzte hozzá Dávid.

Az előadás az Imre Zoltán Program támogatásával jöhetett létre.