Legendás színész búcsúzik örökre: Harkányi Endre elköszönt a Vígszínháztól

Harkányi Endre három évtizeden át volt megbecsült tagja és ünnepelt művésze a Vígszínháznak, 2015 novemberében azonban méltatlan vége lett egy csodálatos ívű, elképesztően termékeny pályának. A művész harminc év után egyik napról a másikra távozott az akkor Eszenyi Enikő vezette teátrumból. Bár titoktartási szerződést köttettek vele, a Borsnak így beszélt 2015-ben a távozása okairól.

„Az éves szerződésem 80 előadásra szólt, és én csak 67-et teljesítettem, úgy, hogy nem én döntöttem el, hányszor lépek színpadra. Ez volt az ürügy arra, hogy elvegyék a fizetésem felét. (...) Hiába hivatkoztam arra, hogy a jog szerint, ha nem a mi hibánkból játszunk kevesebb előadást, akkor 40 százaléknyit lehet korrigálni pro és kontra, végül az igazgató asszony döntése érvényesült, aki azt mondta, ez rám, mint nyugdíjasra, nem vonatkozik. (…) Itt most már királynővé avanzsált az igazgató asszony, ő a század asszonya, a nemzet asszonya, és december 5-én ő lesz a Mikulás is. Nekem a Vígszínház a szívem csücske volt, most majd szoktatom a szívemet a csendhez...”

Az azóta eltelt években Harkányi Endre visszavonultan élt, egy váratlan találkozás azonban nagy változást hozott a szürke hétköznapokba.

– Ez egy romantikus történet – me­sélte a Borsnak a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész. – Véletlenül futottam össze a Vígszínház jelenlegi igazgatójával, Rudolf Péterrel. Ez egy kávéházi találkozó volt. Nagyon jót beszélgettünk, ez ­után arra kért, nézzek be a színházba. Hát benéztem.

A művész senkinek sem szólt arról, hogy tiszteletét teszi a teátrum évadismertető ülésén, amelyen jelen volt a színház teljes társulata is. Az esemény végén aztán Harkányi Endre hangját lehetett hallani a széksorok között. „Állj! Figyelmet kérek!” – mondta, majd határozott léptekkel felment a színpadra, és beszélni kezdett.

– Úgy hagytam ott a szeretett Vígszínházat, hogy bevágtam magam mögött az ajtót – mesélte lapunk érdeklődésére.

– A színpadon kedden pedig azt mondtam: Azért jöttem most, hogy ezt az ajtót ne bevágjam, hanem szép lassan csukjam be magam után. És nem akarom, hogy kinyissanak nekem másikat, befejeztem – magyarázta a Borsnak Harkányi Endre, majd így folytatta:

– A koromnál és a társadalmi helyzetemnél fogva döntöttem úgy, hogy nem állok többé színpadra. Elég volt. Nem szeretném megvárni, amíg nem tudok megtanulni egy szerepet, vagy ne tudjak mozogni. Az méltatlan lenne. 12 éves korom óta állok színpadon, 1948 óta. Színészóriásokkal játszhattam együtt, Feleki Kamill-lal, Domján Edittel, Agárdi Gáborral… A világirodalom legszebb szerepeit játszhattam el. Szerettem ma­gam ezen a pályán, de tudni kell méltósággal befejezni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott ez a lehetőség, hogy végül ilyen ünnepélyes és szeretetteli körülmények között sétálhattam le a Vígszínház színpadáról.

„Könyörgöm, akasszuk fel!”

Harkányi Endre a pályafutása alatt többnyire kisembereket, komikus figurákat alakított. 1957-ben szerezte meg a színészdiplomáját, az első állása a debreceni Csokonai Színházban volt, és több kitérő után a Vígszínházban vert gyökeret. Bemutatóinak száma eléri a 150-et, amellett mintegy 70 játék- és tévéfilmben szerepelt. 13 évesen szerepelt Radványi Géza 1947-ben készült, mára már klasszikussá vált Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében, ahol ő mondja az ikonikus mondatot: „Gyerekek! Könyörgöm, akasszuk fel!” Harkányi a szinkronszakmában is felejthetetlent alkotott, ő szólaltatta meg többek között Louis de Funés-t vagy Danny DeVitót. Ő volt a Vízipók, csodapók című rajzfilmsorozatban a Keresztes pók hangja, a Mézga család című rajzfilmsorozatban pedig az apa, Mézga Géza. Művészi munkásságát számos elismerés övezi, a Kossuth-díjat is megkapta.