„Hálás vagyok a feleségemnek, hogy visszafogadott”, újrakezdi az életét a koktélkirály 

Lajsz Andrásra több dolog miatt is örökre emlékszik az ember még akkor is, ha csak egyszer találkozott vele. Hatalmas bajusza van, olyan koktélokat kever, mint a világon csak nagyon kevesen, és énekelni is szokott azokon a rendezvényeken, melyekre italokat mixelni hívják. Ő mindig a buli központja, a belőle áradó jókedv és életigenlés akaratlanul is ráragad a környezetére. Az egykoron ünnepelt híresség a legnagyobb tévéműsorokban, rendezvényeken keverte a színes italokat, hírességek keresték a társaságát, népszerű és tehetős ember volt.

A semmiből jöttek a bajok

Első, második, harmadik, negyedik majd ötödik infarktus, közben pedig egy agyvérzés is. Lajsz összességében közel egy évet töltött kórházban, időközben a házassága is zátonyra futott, mert megcsalta a feleségét. A sorsában pozitív fordulópont volt a tavalyi év vége, amikor a vírus miatt becsődölt az utolsó üzlete is, és gyakorlatilag az utcára került. Ekkor a volt felesége, sokak meglepetésére, öt év után visszafogadta a közös érdi házba.

„Az eleje nem volt könnyű, de egy szavam sem lehet, visszatérhettem oda, ahol 30 évet éltem. Mindent megérdemlek, mert csúnyán megbántottam” – ezt Lajsz nyilatkozta tavaly ősszel a visszaköltözés után.

A koktélkirályról azóta nem jöttek friss hírek, kivéve egy Facebook-posztot, amiből az derült ki, hogy Érden sörözőt nyitott, ahova programokat szervez.

A kórházban megértette, mi a fontos az életben

„Újrakezdem az életem a semmiből” – mondta a Bors megkeresésére Lajsz András, majd így folytatta: „Újra húszévesnek érzem magam. Na, nem a fizikai állapotom miatt, hanem a kar­rierem szempontjából. Egy kis sörözőt működtetek Érden, ami tavaly október harmincadikán ugyan megnyitott, de a vírus miatt nyolc nap múlva be is kellett zárni. Épp egy rendezvényt szerveztem oda, több mint 100 jegyet adtam el a libanapokra. Megvettem hozzá minden ételt, libamájat, combokat… Mind rajtam maradt. Nem baj, legalább volt mit ennünk!” – magyarázta a tőle megszokott pozitív hozzáállással.

„Most újra kinyitott a hely, egy hete. Még nem tudom megmondani, hogy gazdaságilag kifizetődő lesz vagy sem. De talán nem is ez a lényeg” – gondolkodott el. – „Itt ülök egy harmincéves kisautóban, amit az egyik barátomtól kaptam kölcsön, és boldog vagyok attól, hogy süt a nap. Most már tudok örülni az ilyen apróságoknak is. Az egyik infarktusomnál meghaltam, újra kellett éleszteni. Ott a kórházban megértettem, hogy mi is a fontos az életben. Volt nagyon drága autóm, sok pénz a zsebemben. Na és? Azt nem tudtam volna magammal vinni a sírba... Most úgy érzem, mindenem megvan, pedig a régi életemhez képest semmim sincs. Mégis így jó minden. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy visszafogadott, és a sorsnak, hogy adott még egy lehetőséget az újrakezdésre.”