Csak kapkodjuk a fejünket, mit művelnek a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban (NOB). Kajakosoktól, súlyemelőktől vesznek el versenyszámokat, veszélyben a birkózás, a boksz, s kapaszkodjunk meg, a vízilabda is (!) a túlélésért harcol.

S barátkozzunk meg az új divattal: jön a hullámlovaglás, a falmászás, és a breaktánc…

Mégis, mi történik a sport világában? Akadjunk ki, vagy nem?

Szerintem semmiképpen. Felejtsük el az Athénból induló hagyományos olimpiai eszmét. Ma már a lényeg a látvány, a profit és a szórakoztatás. S tegyük szívünkre a kezünket: elképzelhető, hogy a vadvízi kajakozást jobban el lehet adni a semleges nézőknek, mint a nyíltvízi lapátolást.

Az NOB vezetői a fiatalok és az utcák felé nyitnak, olyan sportágakat akarnak megkedveltetni, amelyek stadionok nélkül, a lakótelepeken is űzhetők. Olimpiai bulit akarnak, életerős fiatalok világtalálkozóját. Csak lazán, nem kell erre ráfeszülni, mondják ők, s ez talán üzenet nekünk is.

Felejtsük el, hogy az olimpián kötelező az első hely, illetve hogy magyar sportoló csak ötkarikás aranyéremmel a nyakában ér valamit. Vegyük le sportolóink válláról az évtizedeken át rápakolt mázsás terheket és akkor jóval nagyobb sikerélményünk lesz.