Kitálalt a legenda, ezért kaptak ki Szilágyi Áronék az olimpián

„Ez a fegyvernem átalakult rohanássá. Manapság a technika egyre inkább háttérbe szorul. Az dönt a győztesről, hogy kinek a lába gyorsabb a páston” – kezdi az elemzést Pézsa Tibor.

„Az ilyesminek az atlétikában a helye, és bár meg lehetne fékezni ezt a káros jelenséget, a képzetlen zsűrik ténykedése nem efelé mutat” – folytatja Pézsa. „Rossz volt nézni, hányszor tanácskozott a két bíró az akciók visszajátszásánál, ugyanis ahhoz képzetlenek, hogy a saját szemüknek higgyenek.”

Ami a mieink teljesítményét illeti: bár a 22 éves Rabb Krisztián beépítése sikeres, viszont a világ élenjáró nemzetei már túlestek a fiatalításon, így nyugodtabbak lehetnek a 2028-as, Los Angelesben rendezendő játékokat illetően.

„A csapatverseny döntőjét 45-41-re elveszítettük, éppen azért, mert a dél-koreaiak dinamikusabbak. A mi válogatottunkban Gémesi Csanád 37, Szilágyi Áron 34, Szatmári András 31 esztendős, tehát nem éppen fiatalok. Azzal együtt is dicséret illeti őket, noha az egyéni viadalban valamennyien kudarcot vallottak. Hogy miért? Ez az, ami idehaza igen komoly szakmai elemzést igényel.”

Pézsa hosszú ideje segíti szakmai meglátásaival az „ezüstfiúk” egyikét, Szatmárit, akinek pár hete egy edzésen a bokacsontjából letört egy darabka, és csoda, hogy pástra léphetett.

„Nem csak ő, de az egész magyar együttes fantasztikusat alkotott azzal, hogy a negyeddöntőben a végső diadalra is esélyes olaszokat megverték, majd az elődöntőben a harcias Iránnal szemben kritikus helyzeteket átvészelve diadalmaskodott.”

Arra a kérdésünkre, vajon Szilágyitól várható-e még kiemelkedő eredmény a jövőben, Pézsa azt válaszolta: igen, ugyanis technikai képzettsége üdítő kivételt képez a nagy rohanásban. 

– zárta szavait a szaktekintély.