„Végre látunk egy vérbeli rangadót” – így várja a csúcsmeccset a magyar olimpiai bajnok

Az egykori európai ezüstcipős csatár, Dunai Antal kezdetként tanulságos történetet elevenít fel.

– Amikor Spanyolországban dolgoztam edzőként, az első csapatomnál, a Xerez Club Deportivo egyik szombati tréningjén a játékosok teljes erőbedobással edzettek. Megkérdeztem a pályaedzőmtől, hogy miért ekkora az iram, még a végén megsérülnek, úgy pörögtek, mint egy bajnoki meccsen. Azt válaszolta, mert ez a hivatásuk, másrészt előttem akartak jó pontot szerezni azért, hogy állítsam be őket a másnapi csapatba. Mi Magyarországon a bajnoki meccsek előtt már inkább lazítottunk, illetve az alapemberek nem törték annyira magukat, mert senki sem veszélyeztette a helyüket a kezdőcsapatban – mesélte Dunai, aki a Xerez Club Deportivóval bajnoki címet nyert a harmadik vonalban, később a Betis, a Castellón, a Murcia és a Levante mestereként is dolgozott Spanyolországban, ahol a mai napig hálával emlegetik a nevét. Különösen a Betis Sevilla két spanyol válogatott klasszisa, az Eb-ezüstérmes Rafael Gordillo és a mexikói vb-n szerepelt Hipolíto Rincon. Utóbbi Dunainak köszönhetően gólkirály lett a Betis játékosaként a spanyol első osztályban.

A 31-szeres magyar válogatott támadó úgy vélte, pénteken az Eb előre hozott fináléját látjuk majd.

– Valójában a 2024-es Eb-döntőt látjuk majd pénteken. Amelyik válogatott ezt megnyeri, nagy valószínűséggel július 14-én aranyérmes lesz. Való igaz, mostani együttesükben nyoma sincs Raúlnak, Emilio Butraguenónak, Iker Casillasnak, Sergio Ramosnak, de az automatizmusig kidolgozott játékpaneleikkel meglepetést okozhatnak a spanyolok. Német oldalon sem látok Franz Beckenbauert, Gerd Müllert, Oliver Kahnt, viszont Ilkay Gündogan, Kai Havertz az a két egyéniség, aki megkeverheti az ibériai védelmet, ráadásul a fanatizmusuk közismert. A Nationalmannschaft mindig is hajtós válogatott volt, és most sem lehet annak hiányával vádolni őket. 

Dunai ugyanezt az elhivatottságot fedezi fel Luis de la Fuente szövetségi kapitány játékosaiban. Az első perctől kezdve átérzik, mit várnak el tőlük szurkolóik, akik szórakoztatni kívánják a publikumot. Az 1972-es belgiumi Eb-n negyedik helyezett Dunai azonosnak véli a továbbjutási esélyeket, és biztosra mondja, hogy a spanyoloknak nem száll az inukba a bátorságuk attól, hogy a stuttgarti nézőtéren több lesz a hazai drukker, mint a spanyol.

– Végre látunk egy vérbeli rangadót, melyen a pillanatnyi forma, esetleg a véletlen dönt. Nem állítom, hogy a ma népszerű mentális ráhangolás perdöntő a spanyoloknál. Ők csak teszik a dolgukat, tudniillik 5-6 éves koruk óta erre készítették fel a szüleik és a trénereik, s persze a futballból igazán jól megélnek – teszi hozzá Dunai Antal.