Ahogy arra fentebb is utaltunk, az oroszokon kívül, Berkin keresztül izraeli, amerikai, arab és olasz üzletembereknek is felajánlották a Városházát. Utóbbi BEFEKTETŐK KÉPVISELŐJE AZ A RICCARDO SALVATORE VOLT, AKI EGY VALLOMÁS SZERINT TÖBBMILLIÁRDOS „JUTALÉKOT" EMLEGETETT A VÁROSHÁZA ELADÁSA KAPCSÁN. Az olasz üzletemberről érdemes tudni, hogy számos személynek megadta a Városháza paramétereit, jellemzőit és a jövőbeli hasznosítási lehetőségeit. Fontos körülmény, hogy Salvatore ragaszkodott ahhoz, hogy az ügyletben résztvevők titoktartási nyilatkozatot írjanak alá, továbbá a vállalkozó a botrány kirobbanása után azt kérte a vele kapcsolatban lévőktől, hogy minden, a Városházával összefüggésben lévő üzenetet, dokumentumot töröljenek. A nyomok eltüntetésére vélhetően azért volt szükség, hogy ne tudják azonosítani a fővárosi korrupciós gépezetet működtető személyeket, akik a Városházán kívül több ingatlant is értékesíteni akartak a „jutalékos" rendszer szerint. Ezek közé tartozott egy Tétényi úti, egy Bécsi úti, valamint a Rimaszombati út 2–4. címen található telek is. Utóbbi esetben a „jutalék", azaz a kenőpénz kétmilliárd forint lett volna.
Karácsony Gergely magyarázkodik a Városháza-ügyben
AZ ÜGYBEN EGY FONTOS KORONATANÚT IS KIHALLGATTAK A RENDŐRÖK, AKIN KERESZTÜL BERKI ZSOLT AZ AMERIKAI BEFEKTETŐKNEK AJÁNLOTTA FEL A VÁROSHÁZÁT.
Az 1-es számú tanú kijelentette, hogy három alkalommal egyeztetett az adásvétel ügyében Berkivel, akit már három éve ismer, és aki rendszeresen küldött neki e-maileket az eladó fővárosi ingatlanokról.
AZ 1-ES SZÁMÚ TANÚ A NYOMOZÓK KÉRDÉSÉRE ELMONDTA: AZ EGYIK SZEMÉLYES TALÁLKOZÓN SZÓBA KERÜLT, HOGY A VÁROSHÁZA ÁRA NEGYVENMILLIÁRD FORINT LENNE, A „JUTALÉK" PEDIG TÍZ SZÁZALÉK, AMELYET A TANÚ SOKALLT.
Azt állította, Berki Zsolt neki azt mondta, hogy amennyiben komolyan érdeklődik az üzlettel kapcsolatosan, úgy majd Tüttő Kata főpolgármester-helyettessel kell tárgyalnia. Később Berki küldött az 1-es tanúnak egy szerződéstervezetet, amelyben benne volt a vételár és a „jutalék" is. Előbbi összeg „harmincvalamennyire" változott, utóbbi, vagyis a „jutalék" mértéke viszont maradt tíz százalék.