Ki Budapest gazdája, és kinek a dolga a tiszta utca és a zöld park? - ezt gondolják a szakemberek

A BP Műhely kerekasztala most a városüzemeltetés legforróbb kérdéseit boncolgatta: ki a felelős a közterek tisztaságáért, hogyan lesznek ápoltak a budapesti zöldfelületek? Budapest gazdája végre látható kellene, hogy legyen a szakemberek szerint. A kukaleszereléstől a locsolakomáig (Karácsony agyszüleménye), a méhlegelőkön keresztül minden terítékre került.

Szerző: Metropol

Létrehozva: 2025.11.13. 18:29

Budapest szemét szakértő Főkert

A Budapest gazdája témakört körül járó beszélgetést dr. Kőrösi Koppány, a BP Műhely alapítója vezette, vendégei dr. György István, területi közigazgatásért felelős államtitkár, korábbi főpolgármester-helyettes és Szabó József, a FŐKERT korábbi vezérigazgatója voltak. Már a nyitányban kiderült: a tisztaság nem puszta pénzkérdés: a közösségi magatartás és a működő rendszer együtt adhat választ.

György István úgy fogalmazott:

A rend ott kezdődik, hogy nem dobjuk el a szemetet. Lehet filozófia a kukák leszerelése, de valódi alternatívát kell adni az embereknek, nem járhatnak a zsebükben szeméttel.

Szabó József a működtetés kulisszatitkait hozta:

Rendpártiság nélkül nincs tiszta város. Hétvégi, reggel-esti takarítás, fegyelem és dokumentáció: amikor ez megvolt, működött a rendszer. Mi vezettük be a hétvégi és reggeli takarításokat, fényképes jelentést kaptam minden héten a parkok állapotáról, és ezeket rendszeresen továbbítottuk a főpolgármesternek. Működött a kommunikáció, volt felelőse és gazdája a köztereknek. Most ez hiányzik.

A „jófejségből locsoljunk” kezdeményezések kapcsán pedig józanított a tapasztalt szakember:

A frissen ültetett sorfákat három évig kell öntözni. Ha ez elmarad, százmilliók mennek a kukába – a látványszereplés nem pótolja a szakmai fenntartást.

A szakember szerint érdemes lenne kutakat fúrni a fővárosban, néhány év alatt megtérülne az ára, és nagyban megkönnyítené a locsolást a fővárosban.

Tényleg a lakosok Budapest fő gazdái, vagy vissza kell venni a terepet?

A szakemberek egyetértettek abban, hogy a közösségi lelkesedés sokszor jól indul, de, ha a háttérben nincs stabil rendszer, a lendület kifullad. Kőrösi emlékeztetett a locsolakoma, vagyis a főpolgármester, Karácsony Gergely agymenésére akciójára:

Szép, hogy vödörrel vizet viszünk, de nem a negyvenéves fákat kell fotóra locsolni.

Szabó szerint a beporzóbarát rétek ügye is így csúszott félre:

Nyugat-Európában a beporzóbarát foltok kerítéssel és szabályokkal működnek, miközben a környező gyep példásan fenntartott. Nálunk, ahol csúszott a kaszálási közbeszerzés, a gazra kirakott „méhlegelő” tábla csak terelésre szolgált – a szakmai fegyelem hiányát nem pótolja.

Gazban úszik a bicikliút a Margit hídtól 300 méterre Fotó: Kőrösi Koppány

felidézte:

Ahol korábban rendszeresen nyírták a füvet, amikor túlnőtt a gaz, egyszer csak kitették a táblát, hogy ez most beporzóbarát terület, vagyis méhlegelő. Csakhogy a legtöbb ilyen területen virág nem volt.

Szabó József szerint a probléma mélyebb:

Nyugat-Európában ezek körbekerített, ellenőrzött zónák. Nálunk inkább pótcselekvés lett belőle, amit a csúszó közbeszerzések és a szakmai fegyelem hiánya csak súlyosbítottak.

Szó esett arról is, hogy a jelenlegi városvezetés és szakemberek sokszor hivatkoznak az aszályra. Szabó elmondta, hogy ezzel kapcsolatosan vitába szokott keveredni a szakemberekkel. Kifejtette: meteorológiailag kimutathatóan ugyanilyen, vagy még rosszabb is volt az időjárás, '14-'15-ben, tehát nem lehet az időjárásra fogni, mert ez egy szemléletbeli kérdés.

Azt, hogy mai napig is ezt meg lehetne tenni, ebben én szakmailag egészen biztos vagyok, és abban is biztos vagyok, hogy ez tényleg csak hozzáállás, szemlélet kérdése.

Hozzátette: ő az edukációban nagyon hisz, rengeteg ilyen oktató programot is szerveztek az FKF-fel közösen.

A beszélgetésben a Városliget példáján mutatta be a jelenlevőknek, hogy mit jelent az, ha a park élő funkciókat kap. György István elmondta, a tiltakozás ellenére ma európai szintű közpark a Liget. Ha nincs használat és ellenőrzött funkció, a park az enyészeté.

A legnagyobb rombolásként, zöldterület rombolásként tüntették fel ezt a városligeti rehabilitációt, és ki kell ma menni és meg kell nézni, hogy milyen a Városliget, igen. A zöldfelületei aktívak, szépek, rendben vannak

Szabó hozzátette:

A Zene Háza, a múzeumok, a minőségi játszóterek és a szakszerű fenntartás együtt adják vissza az identitást.

Szóba került a Népliget ügye is. György István kihangsúlyozta: nem csupán pénz kérdése, a parkot meg kell tervezni, élővé kell tenni, olyan kell legyen, ahová szívesen mennek az emberek.

György István korábbi főpolgármester-helyettes felidézte, hogy már a 2000-es évek végén is figyelmeztetett: értelmetlen pusztán zöldfelület-rehabilitációra költeni a Népligetben, ha a terület nem válik valódi, biztonságos és vonzó közparkká. Mint mondta, hiába fordítottak volna akkoriban 500 millió forintot a park felújítására, a problémák – a bűnözés, a drog- és prostitúciós jelenlét – rövid időn belül újra ellepték volna a területet. Hangsúlyozta: a Népligetet csak úgy lehet életre kelteni, ha az emberek szívesen látogatják, és a park funkcióit tudatosan, jól megtervezett módon alakítják ki.

A FŐKERT egykori vezetője szerint a legnagyobb különbség a korábbi és a mai időszak között, hogy megszűnt az egyértelmű felelősségi rendszer.

Szabó József szerint, amikor a FŐKERT még különálló, felelősséggel bíró cég volt, tudták, hogy miért felelnek, és dönthettek is. Ma egy divízióként működik a rendszer, nincs önálló forrás, nincs döntési jog, csak központi igénylés, hetekig tartó válaszokkal.

Azt látom, hogy ma kétszer annyi pénz van, mint régen, mégsem látszik az eredmény. Ez nem pénz, hanem szervezeti kérdés.”

György István a korábbi városvezetések példáján magyarázta el, hogy milyen, amikor van gazdája Budapestnek.

Sokáig olyan vezetése volt Budapestnek, amelyiknek nem volt látható eredménye, mégis újra és újra megválasztották. Demszky Gábort ötször választotta újra a város, mert – bocsánat – magas volt, fess volt, ismerős név volt. De a város közben leromlott, és amikor végre jött valaki, aki valóban városvezetőként gondolkodott, Tarlós István, akkor kezdett helyreállni a rend. Egy városvezetésnél ez a lényeg: látszódjon, hogy van gazdája a városnak.

A város most is leromlott, ezt bizonyára az emberek is látják és érzékelik.

Ezt a mi szeretett fővárosunkat, a nemzet fővárosát, azt tegyék olyanná, amire az itt lakók büszkék, és jó érzéssel néznek, tehát mind a zöldterület fenntartása, mind pedig a köztisztaságra egyrészt rá kell fordítani azokat a forrásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az látsszon, hogy annak gazdája van. Ez nem megkerülhető egy városban, szerintem pontosan ez az, ahonnan látszik, hogy Budapestnek van-e vagy nincs gazdája.

– összegezte György István.

A kerekasztal résztvevői abban egyetértettek, hogy Budapest jövője a szervezettségen, az együttműködésen és a szemléletváltáson múlik.

Budapest gazdája feladatai:

Új fák megóvása: minimum 3 év célzott öntözés (nem látványlocsolás)
Beporzóbarát terület: kijelölt, körbekerített, a környezete rendszeresen nyírva, nem a gazba kirakott „méhlegelő” felirat
Szemetes-infrastruktúra: filozófia helyett használható, sűrű hálózat, a kukaleszerelés nem megoldás
Közbeszerzési fegyelem, a csúszások elkerülése
Parkstratégia: funkció + biztonság + karbantartás = használt, ezért vigyázott közpark

Összegzés: Budapest gazdája nem egyetlen személy. A lakók magatartása adja az alapot, a városvezetés következetes rendszere, tehát a pénz, eszköz, technológia és ellenőrzés teszi működővé, a közszolgáltató szakmai fegyelme pedig láthatóvá. Ha bármelyik kiesik, jön a rögtönzés: tábla a gazba, vödör a fotóért, ígéret a helyszínen – és közben a közterek nem lesznek otthonosak. Szemléletváltásra és változásra van szükség