Mese a nyusziról, akinek róka lett a legjobb barátja

Egyszer volt, hol nem volt, a kerek erdő szélén élt egy kisnyuszi, Hugó. Egy nap kicsit távolabb ment játszani otthonról, mint szokott, amikor hirtelen neszt hallott. Ijedtében beiszkolt egy bokor alá. Onnan kilesve látta, hogy nem messze egy rókakölyök magányosan játszik egy faággal. Hugó várt, hátha elmegy a lomposfarkú. Közben egy kismadár szállt le a róka mellé, aki kedvesen próbálta őt játékra hívni, de a madárka ijedtében elrepült. A kisróka hegyes fülei lekonyultak és szomorúan szipogva piszkálta tovább a mancsával a lehullott faleveleket. Hugó látta, hogy a kisróka nagyon magányos.

– Ha megígéred, hogy nem bántasz, én játszok veled! – kiabálta a nyuszi a bokor alól. A rókakölyök meglepetten forgolódott, kereste honnan jött a hang. – Jaj de jó, hát persze, hogy nem bánatalak! Sajnos sokan félnek tőlem, mert túl nagyok a karmaim és a fogaim. Ez elijeszti őket, ezért nem akarnak velem játszani – szomorkodott a kisróka. A nyuszi ekkor előbújt a bokorból. – Szia, Hugó vagyok – mondta.

– Bátor nyuszi vagy, köszönöm, hogy a barátod lehetek, Roli vagyok – mosolygott a lomposfarkú. – Bemutatlak a barátaimnak, a pockoknak és a süniknek, ha látják, hogy a barátom vagy, biztosan nem fognak félni tőled és sosem kell már egyedül játszanod – ölelte meg Rolit a kisnyuszi.