Segíts, „dr. Google”! Cyberchondriában szenvedhetsz, ha az interneten próbálsz rájönni, mi a bajod

Az internetnek köszönhetően minden információ alig pár kattintással bárki számára elérhető. A korlátlan, ellenőrizetlen és szűretlen információáramlás azonban nem mindig veszélytelen, főleg akkor, ha az egészségünkről van szó.

Orvos helyett gyakran „dr. Google”-t hívjuk segítségül, és bár a gyors betegségfelismeréshez többségében hasznos információkra bukkanhatunk, azonban számtalan olyan egészségügyi weboldallal is találkozhatunk, melyekről téves információkat szerezhetünk be.

Mi is az a cyberchondria?

Az úgynevezett cyberchondria (cyber és a hipochondria szavakból) új fogalom. Az internetes tünetkeresésből adódó információk miatt alakult ki ez az egészséggel kapcsolatos túlzott szorongás, a klasszikus hipochondria online verziója. A hipochondriában szenvedő betegek egészségügyi folyóiratok, ismeretterjesztő anyagok felhasználásával kutatták kényszeresen a betegségek tüneteit és fedezték fel magukon, a cyberchonderiások az interneten történő kényszeres keresgéléssel teszik ugyanezt.

A „guglizás” és a szorongás közötti kapcsolat fordítva is működik

Az erre hajlamos emberekre jellemző, hogy panaszaikkal az orvoshoz fordulás helyett a világhálón való keresést választják, azonban az így kapott találatok csak arra szolgálnak, hogy szorongásukat fenntartsák, vagy súlyosbítsák. Az internetes keresés és a szorongás közötti kapcsolat fordítva is működik: akik az internetes keresés előtt nem szenvedtek az egészségükkel kapcsolatos szorongástól, az általában a valóságnál jóval súlyosabb betegségeket javasló keresési találatok nyomán is kialakulhat szorongás, ami további internetes kereséseket vonhat maga után, így ördögi körhöz vezetve.

Az orvos másképp rangsorol

Senki nem veszi figyelembe, hogy a Google, és más keresők az egyes keresőszavakra adott találatok közül azokat rangsorolják előre, melyekre a legtöbben kattintanak, míg az orvoshoz az adott tüneteket okozó leggyakoribb, legvalószínűbb diagnózist fogja előre sorolni, vagyis a ritka, súlyosabb kórképek az ő „listájának” a végén helyezkednek el. Az orvos azt is tudja, melyek azok az esetek, amikor mégis súlyos kórképre kell gyanakodni a beteg panaszai alapján. A világhálón keresgélve a cyberchondriára hajlamos beteg nem fogja tudni, mikor talál éppen olyan betegségről szóló információt, ami rá már nem vonatkozik, azonban annak megismerése a betegséggel kapcsolatos félelmek, szorongások kialakulásához vezethet.

Konkrét diagnózis és konfliktus

Gyakran a „dr. Google -lel” történt „konzultáció” után, a téves információk birtokában a betegek már konkrét diagnózissal jelentkeznek az orvosnál. Az ilyen helyzetek mind a betegek, mind az orvosok számára kifejezetten frusztrálóak, éppen ezért mindenképpen fontos a kellő empátia és a megfelelő kommunikáció mindkét fél részéről.

Ne is keressünk rá a tünetekre?

A megfontolt információgyűjtés azért minden esetben hasznos, a lényeg az, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az általunk olvasott információ szakmailag korrekt, hiteles forrásból származik-e. Az így megszerzett információk birtokában, a tájékozott beteg az egészségügyi szakember ideális partnere lehet.

Ön hajlamos a cyberchondriára, ha