A magyar költészet napjára összegyűjtöttünk néhány kevésbé ismert József Attila-idézetet.
Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.” (Olyan bolond vagy)
bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy
lesznek frissek és épek.” (József Attila)
elszállok, mint a köznapi bajok -
áttetszel rajtam, égi hűvösség.” (Füst)
adsz-e hatot?
Játszom. Azé az érdem,
ki játszhatott.” (Töredékek)
S végigfutván a világi teren,
A hajnali égre leheveredünk
És csak csudálkozunk az életen.” (Csudálkozunk az életen)
Kifosztott, földre vert bús jómagamnak -
Ha vagy és vélem terveid is vannak,
Ó, add, a csókját ifjan érjem el!” (Fohászkodó ének)
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon” (Várlak)
Mint a gyerek a csavargással.
Ujjong, eltéved, sirdogál
S hazakívánkozik.” (Ti jók vagytok mindannyian)
Akarom megizelni telér ajakad,
De mondd nekem, ki eddig nem is hittem,
Karodban él az ifju Életisten!” (Szerelem ez?)
S mégis, ha egymásra nézünk
Néha rekedten száll föl a szomorúság.” (Riának hívom)
Leheletünk se látszik,
De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok,
Odaki hajnalodik
S én még mindig csókokat beszélek.” (Kedvesem)
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre