Emléke örökké élni fog - Így lett Scherer Péterből regénykarakter a 42 év-trilógiában

A 42 év című, trilógiává duzzadó gasztromantikus regény ősszel megjelenő, harmadik része fájdalmas aktualitást tartogat a rajongóknak, ugyanis a hamarosan megjelenő kötet egyik szereplőjét nem más, mint Scherer Péter ihlette.

„Scherer Péter benne él a regényben” – A nemrégiben elhunyt színészről mintázta karakterét a 42 év-trilógia szerzője

Még mindig feldolgozhatatlan, hogy a Jászai Mari-díjas színművész méltósággal viselt, hosszú betegség után elhunyt a híradások szerint. Scherer Péter halála az egész országot megrázta, emberek ezrei osztják meg kedvenc képeiket, videóikat, emlékeiket a művészről. Közéjük tartozik Karsa Tímea író, újságíró, aki a nagy sikerű 42 év-könyvek szerzőjeként lett ismert az utóbbi években. A szerző egy személyes poszttal búcsúzott a színésztől, ami pillanatok alatt csaknem 100.000 felhasználóhoz jutott el, és több mint 3000 reakciót kapott a szerző közösségi oldalán. 
A sors furcsa fintora, hogy a sorozat legújabb, harmadik darabja már javában a szerkesztési fázisban volt Scherer Péter halálhírekor, ugyanis Tímea a könyve egyik karaktrét a népszerű színészről mintázta. 

,,Ezt a karaktert kifejezetten azért találtam ki, hogy valamilyen formában beleírhassam őt" – mondta a 42 év-könyvek szerzője, Karsa Tímea. 
,,Olyan karakterre volt szükségem, aki rögtön szerethető, aki imádja az életet, akinek a szeméből sugárzó derű rögtön átragad arra, akivel beszél."
A történetben feltűnő francia zöldséges, Pierre figurája egy ötvenes, bajuszos, göndör hajú férfi, aki kedvességével és emberközeli humorával hamar az olvasók kedvence lesz. A karakter megalkotásakor az írónő fejében végig Scherer Péter karakteres arca és különleges kisugárzása lebegett. Azt a fajta szerethető, melegszívű figurát jeleníti meg, aki néhány mondattal is képes melegséget teremteni maga körül. Karsa Tímeát ugyanakkor nem csak emiatt rázta meg a színész halála.

,,Az ősszel megjelenő kötet írásakor fel sem merült bennem, hogy Scherer Péter a regény megjelenésekor már nem lesz az élők sorában. Nem tudtam volna elképzelni olyan világot, amiben ő nincsen. Újságíróként voltam olyan szerencsés, hogy interjút készíthettem vele, de annyira elkanyarodtunk arról, hogy a filmjéről beszéljünk, hogy végül nem írtam meg az interjút. A szerepéről kellett volna szólnia, de ennél sokkal fontosabbról volt szó: az életről és róla. Arról, hogy mikor érezte azt, hogy ő valódi színész. Hogy az édesapja mikor ismerte el, hogy a fiából színész lett. Talán nem is tudta már, hogy mekkora. Lehet, hogy egyszer a szerzői oldalamra megírom a soha le nem adott interjút, még méltóbb emléket állítva egy ilyen nagybetűs ember előtt."