„Az életért küzdenek” – traumatizált gyerekeknek segítenek Pesterzsébeten

Mi második esély vagyunk azoknak a gyermekek számára akik a normális iskolából kiestek. A diákok 83 százaléka különleges figyelmet igényel. Vannak traumatizált vagy súlyosan beteg diákok, mentálisan gyengék, vannak akik szociálisan hátrányos helyzetűek, nevelő otthonból jöttek.Van olyan diákunk akinek kenyeret kell csomagulnunk pénteken hogy hétvégére legyen étele. Van olyan diákunk aki teherbe esett ilyen olyan okból és úgy döntött hogy megtartja a gyermeket. Van aki iskola után is dolgozik, hogy legyen stabil alapja. Ezek a gyermekek sokszor az életért küzdenek, nem az iskola a prioritásuk. Egy biztos, otthoni nehézségeik miatt ők egy hagyományos általános iskolában nem tudnának boldogulni.

A gyerekek sokszor hozzánk menekülnek, mert otthon nem tudnak biztonságban lenni. Előfordul, hogy a szülő nem fogadja el a gyermeke autizmusát vagy sérülését. Még karácsonykor is érkeznek üzenetek, hogy mikor jöhetnek az iskolába. Jó érzés, hogy mi vagyunk az otthon számukra, de a feladatunk ennél többről szól: végig kell kísérnünk a gyerekeket az önállóság felé vezető úton. Segítünk nekik mindenben: az árvasági nyomtatványtól az ideiglenes lakcímig, mert sokszor nincs kitől kérdezniük. Tudjuk, hogy ez nem része a normális tanításnak, de csak akkor tudnak az iskolában jól teljesíteni, ha az életük renden van. És mi, mint intézmény, ott állunk mögöttük minden lépésnél. A jog is melletünk áll szerencsére ebben

Ha egy szóval jellemezhetném őket azt mondanám, hogy ezek a gyermekek értékesek, hasznos tagjai a társadalomnak, de ahhoz, hogy munkaképes felnőttekké váljanak, sokkal több odafigyelést igényelnek, ebben segítünk nekik mi

Itt a gyerekek egyszerűen csak több támogatást kapnak – a család pótlására, amire otthon nem számíthatnak. Van például jazz-zenész diákunk is, és az iskola művészeti élete mellett a szociális érzékenységük is rendkívül erős. Felméréseink szerint minden diák számára kiemelten fontos a fenntarthatóság, a természet és az állatok iránti felelősség. Motiváltak, szeretnének tanulni és fejlődni, de az életük gyakran nehéz: van, aki délután fél négyig az iskolában van, majd munkába siet, mások a haldokló családtagjukat gondozzák. Ezt mind figyelembe kell vennünk, hogy rugalmasan, a saját élethelyzetükhöz igazítva tudjunk segíteni nekik előrehaladni

Mindig kinyitják előttem az ajtót, mindig segítőkészek. Sokkal beszélgettem már, bográcsoztunk az érzékenyítő napon. Nem érzem azt, hogy kényelmetlen, hogy az épületben dolgozunk, sőt nagy kötelék alakult közöttünk

Az iskola tényleg csak a jegyekről szól, ezen nem múlik az életük. A feladatunk az, hogy felemeljük őket, kiszedjük a sötétségből, a drogokból, a depresszióból. Úgy hogy stressz mentesítjük őket, ők választhatják meg a felelés és a dolgozat időpontját. Így van hogy egy iskolai év akár két év is lehet de hamar rájönnek, hogy a sorsuk valójában az ő kezükben van és az ő döntésük. Ezért van az hogy nagyon sok diák leérettségizik amit nagyon ünneplünk mert mindegyik mögött különleges történet van. Amikor meg egyetemre mennek akkor pedig pezsgőt bontunk. Nagyon jó látni, hogy végeredményben mindig elindulnak a saját útjukon