„Lábra kell, hogy álljon” – ritka genetikai betegséggel küzd a kis Laurent

Egy hét alatt erősítenék a kéz- és lábizmait – ez már önmagában óriási előrelépés lenne. Nem tudom, mennyi idő kell ahhoz, hogy látványos fejlődés történjen– lehet, hogy hat hónap, talán kevesebb. De ha ez az út vezet oda, hogy egyszer elinduljon, mi minden követ meg fogunk mozgatni érte. Látom az örömöt a szemében, minden alkalommal, amikor kimozdulunk. Látom, mennyire szereti az életet,  a mozgást, a világot, az embereket. Ezért fel kell, hogy álljon a lábára

Nem vagyunk jártasak abban, hogy kérjünk, de ezt az összeget most egyszerűen nem tudjuk előteremteni – minden mellett képtelenség. Most muszáj a közösséghez fordulnunk. Laurent megérdemli. Ahogy minden 8 éves kisgyerek megérdemli, hogy a többiekkel együtt játszhasson, szaladgáljon, nevessen. Néha elszorul a szívem, ahogy csak messziről figyeli az egészséges gyerekeket, és tapsol nekik – mintha ő is ott lenne köztük, de mégsem lehet. Nagyon hiszünk ebben az intenzív terápiában. Érzem, hogy ez megadhatja Laurentnek a legnagyobb ajándékot – a járás szabadságát. Egy lehetőséget arra, hogy ne csak nézze, hanem részese is lehessen a gyerekkornak

Velem szemben kimutatja a szeretetét. Ha odahajolok hozzá, megölel, puszit ad. Van benne egy olyan szeretet, ami ritka. Egy kis fény, ami mindenkit megérint, aki csak találkozik vele. Muszáj elmennünk a terápiára, mert ő tudna járni. Erős, okos, hatalmas fény van a szemében. Nagyon várom, de félek is, hogy nem jön össze

Laurent egy szeretettel teli kisfiú. Mindent szeretnék neki megadni, mert nagyon megérdemli – legalább azt, hogy egyszer lábra állhasson. Talán akkor, egy napon az a mosoly, ami most a betegsége miatt mindig ott van az arcán, végre őszinte lesz, mert szabadon mozoghat, mert nemcsak nézheti, hanem átélheti a gyerekkorát