Felébredt a mesterséges kómából: megdöbbentő dolgokat mesélt a 30 éves nő

Pánik és félelem – ezeket érezte a megműtött nő. Majd felébredt a mesterséges kómából.

Szerző: Metropol

Létrehozva: 2025.09.24.

mesterséges kóma szepszis orvos vallomás

Sokan kétségbeesetten szeretnék tudni, vajon kómába került szeretteik hallják-e őket. Most vallomást tett egy nő, aki felébredt a mesterséges kómából – szavai meglepő dolgokra világítanak rá.

Sokkoló vallomást tett a nő, aki felébredt a mesterséges kómából. — Sokkoló vallomást tett a nő, aki felébredt a mesterséges kómából (Fotó: Freepik – Képünk illusztráció)

Felébredt a mesterséges kómából a nő, aki szinte mindent hallott és érzett

A 30 éves, kanadai Toyosi Adeneye csak pár napot töltött orvosilag előidézett kómában, de nemcsak hallotta, hogy mit mondanak körülötte, de érezte is mindazokat a beavatkozásokat, amelyeket az orvosok végeztek rajta.

Toyosi, aki a közösségi térben Dorothy Tuash néven ismert, elmondta, amikor júliusban szült, szepszishez vezető komplikáció lépett fel nála, ezért orvosai mesterséges kómába helyezték.

Méhszáj-elégtelenség miatt a 23. héten koraszülésem volt, és sürgősségi méhszájtágítást és kiürítést kellett végezniük rajtam. Kiderült, hogy chorioamnionitis alakult ki nálam, ami szepszishez vezetett. Kómába kellett helyezniük, hogy kezelést tudjanak adni, és megmentsék az életemet

– emlékezett vissza a nő a traumatikus kórházi élményére.

Három és fél napig volt kómában, de ez idő alatt voltak pillanatok, amikor teljesen tudatánál volt, és tisztán hallott, sőt, még látott is, amikor az orvosok kinyitották a szemét, hogy szemcseppet adjanak neki. Mozogni vagy kommunikálni azonban nem tudott, így saját teste rabja lett.

Voltak pillanatok, amikor tudatos voltam, és tisztán hallottam, még a nővéreimet is hallottam, ahogy rólam beszélnek. Amikor kinyitották a szemem, hogy szemcseppet adjanak, láttam. Csak nem tudtam ezt senkinek jelezni... Soha nem felejtem el, mit éreztem. Pánikban voltam, mert nem tudtam, pontosan miért vagyok kómában, hiszen az utolsó emlékem az volt, hogy elaltattak a műtőben

– árulja el Toyosi. Hangsúlyozza: az egészben az volt a legrosszabb, hogy mivel nem tudott semmit sem az állapotáról, végig attól tartott, lekapcsolják őt az életfenntartó gépekről.

Kerestem a férjemet, és bántott, hogy nem tudtam vele kommunikálni. Féltem, mert nem voltam biztos abban, hogy nem kapcsolják ki az életfenntartó gépemet. Végig szorongtam az egész élmény alatt

– vallja be.

A kómát úgy írják le, mint mély eszméletlen állapot, amelyből nem lehet felébredni vagy reagálni, még fájdalomra vagy hangos zajra sem. Azonban nem kizárt az, hogy mint Toyosi esetében is, a páciens hallja, mi történik körülötte.

A fiatal nő felidézte, hogy időnként ki-be kapcsolt a tudata, és úgy érezte, saját testébe van zárva.

Minden alkalommal, amikor magamhoz tértem, szorongani kezdtem, aztán újra elájultam, majd hirtelen ismét magamhoz tértem.

Az örökös körforgás mellett hatalmas fájdalmakat érzett, hiszen az orvosok és nővérek tűkkel és infúziókkal szurkálták.

Hallottam, amikor egy nővér azt mondta, hogy az orvos kérésére leragasztják a szemhéjamat, én pedig belül sikítottam, mert amikor a szemem egy kicsit nyitva volt, láttam valamennyit, és az volt az egyetlen kapcsolatom a külvilággal.

Toyosi úgy érezte, hónapokat töltött kómában, miközben valójában csak három napra helyezték abba az állapotba. Amikor végül felébredt, óriási megkönnyebbülést érzett.

Hirtelen magamhoz tértem, de ezúttal már kicsit mozogni is tudtam. Annyira izgatott voltam, hogy láthattam a férjem! Boldog voltam, hogy újra tudok egyedül lélegezni

– mesélt a kóma utáni első örömeiről.
Ám a felépülése messze nem ért véget, ugyanis újra kellett tanulnia járni, lélegezni és beszélni. Két hónappal a történtek után már sokkal jobban van, de még mindig hordozza a kómával járó traumát. Ráadásul eleinte rémálmok kísértették, miután hazaért a kórházból – írja a Daily Mail.