
Szökőkutakban pancsolnak a gyerekek Budapesten – veszélyesebb, mint gondolnánk
Több betegséget is el lehet kapni.
Így tévéztünk régen, amikor még az antenna beállítása is csapatmunka volt! Galériánkban visszarepítünk a tévénézés aranykorába.
Valaha a tévézés nemcsak szórakozás volt, hanem egy esemény. Ilyenkor a családból mindenki összegyűlt, és gyakran még a szomszéd is átjött. A kép pedig akkor volt tökéletes, ha valaki épp jó irányba fordította az antennát. Ma már felfoghatatlanul hangzik, de volt idő, amikor csak néhány csatorna közül lehetett választani. Ha pedig lemaradtál valamiről, nem volt visszanézési lehetőség vagy streaming szolgáltatások.
A ’70-es, ’80-as években a televíziózásnak még igazi közösségformáló ereje volt. Egy-egy szilveszteri kabaré után napokig azt idézgettük, mit mondott Hofi, és szinte mindenki ugyanazokat a sorozatokat nézte: Szomszédok, Linda, Kresz Géza, Kántor, vagy épp később a külföldről érkező sorozatok, mint a Knight Rider vagy a Dallas. Akkoriban a TV-hez nem mindig volt távirányító, és ha át akartunk kapcsolni, oda kellett sétálni a készülékhez. És ha épp nem volt adás, akkor csak a jól ismert színes tesztkép jelent meg a képernyőn, vagy a „hangyás”, recsegős-zajos semmi.
Az antennás televízióknak is megvolt a maga varázsa, vagy inkább a kihívása. A „fogd már meg az antennát, de el ne mozdulj!” jellegű mondatok sokunknak ismerősek lehetnek. Egy-egy vihar után pedig garantált volt az antenna beállítása. Ha sikerült, na akkor végre boldogan nézhettük a műsorokat.
Különleges hangulata volt annak is, amikor az utcában, vagy a faluban csak egy-két családnak volt tévéje. Ilyenkor a szomszédok rendszerint átjöttek, hoztak egy kis rágcsálnivalót, és együtt izgulták végig a legújabb Kojak epizódot. Sokszor még székeket is vittek át, hogy ne a földön kuporogva nézzék a képernyőt. A társas tévézésnek volt egyfajta meghittsége.
A heti műsorújság böngészése is fontos része volt a tévézésnek. A Rádió- és Televízió Újság lapjain napokra előre megnézhettük, mikor lesz a Kacsamesék vagy a Derrick. Ilyenkor az esti mese időpontjához igazítottuk a fürdetést, és ha ment a Frakk, akkor csöndben kellett maradni. A műsoridő szent és sérthetetlen volt.
Ehhez képest a mai tévénézési szokások gyökeresen megváltoztak. A tévézés szinte háttérbe szorult, helyette jöttek a streaming szolgáltatók és a bőség zavara. Most már több ezer film, sorozat, dokumentumfilm érhető el egyetlen gombnyomásra. Az okostévék, tabletek és telefonok korában szinte bárhonnan, bármikor nézhetünk valamit – akár munka közben, utazás közben, éjszaka, egyedül vagy másokkal.
Ma már az is ritka, hogy egy család egyszerre nézze ugyanazt. Inkább mindenki a saját eszközén, saját ízlése szerint válogat. A szomszéd se jön már át meccset nézni, inkább később beszélik át a gólokat. Ha nosztalgiázni szeretnél, akkor nézd meg a képgalériánkat!
Több betegséget is el lehet kapni.
Az elismerések ünnepélyes átadására az aradi vértanúk kivégzésének nemzeti gyásznapján, 2025. október 6-án kerül sor a Batthyány-mauzóleumnál.
„Olyan forgalmi káoszra ébredtünk, amilyenre még a tanítási időszakban is ritkán van példa.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre