Az anyai kitartás csodája: akkor sem omlott össze, amikor közölték vele a szörnyű hírt

Brittne Largent először január elején észlelte, hogy valami nincs rendben, amikor elzsibbadt a jobb lábujja. Ekkor még nem gondolt semmi komolyra. A zsibbadás azonban hamarosan fájdalommá alakult, de Brittne úgy hitte, csak meghúzódott egy izma az edzőteremben, így nem aggódott. Néhány héttel később hátfájdalom jelentkezett nála, ami egyre elviselhetetlenebbé vált, de azt hitte, majd javulni fog.

Két hét után férje bevitte a sürgősségire, ahol azt mondták nincs semmi komolyabb probléma, és hazaküldték. Mivel semmi sem enyhítette a kétgyermekes anya fájdalmát, végül felkereste a háziorvosát, akitől vérvizsgálatot kért, mivel az éves szűrővizsgálatát még nem ejtette meg. Miután megérkeztek az eredmények orvosa közölte a nővel, hogy haladéktalanul látnia kell egy onkológusnak is. Ezután csontvelőbiopsziára került sor, amely megerősítette, hogy akut mieloid leukémiája van.

Az anyai kitartás igazi csodája

Amikor Brittne megtudta, hogy akut mieloid leukémiája van, nem tört ki pánikban. Nem zokogott, nem omlott össze. A legtöbb ember ilyenkor elsírná magát – ő viszont csak egyetlen gondolatot ismételgetett magában:

– emlékezett vissza Brittne.

Ez a hirtelen jött határozottság nem hidegségből fakadt. Inkább abból, hogy egy anyának – még a legnagyobb félelem és fájdalom közepette is – muszáj erősnek maradnia. Az érzelmek később jöttek: a kérdések, a félelem, a könnyei. De abban a pillanatban csak az számított, hogy a gyerekeinek szükségük van rá – és ő harcolni fog.

Brittne soha egy pillanatig nem gondolt arra, hogy fájdalmai mögött a rák állhat. A diagnózist követően minden felgyorsult, és február végén megkezdődött a kemoterápiája – írja a People.

Három hetet töltött kórházban, és jelenleg is havonta kétszer kap kezelést: két hét kemoterápia és lábadozás kórházban, majd két hét otthon. Brittne szerint a családja és a barátai segítenek neki átvészelni ezt az időszakot.