
Ezt gondolja az új pápáról, XIV. Leóról a szeged-csanádi püspök
Kis-Rigó László máris nyilatkozott.
Ilyen volt az utazás régen, az 1970–80-as években: csak egy kék vonat, egy fapados Ikarus és egy túlpakolt Trabant.
Ma már elképzelhetetlen, de '70-es, '80-as években az utazás sokkal másabb – és talán egy kicsit varázslatosabb is volt. Akkoriban még egészen másként értelmeztük a szabadság fogalmát: egy balatoni vonatút, egy zsúfolt Ikarus busz vagy egy hétvégi kirándulás a családi Trabanttal valódi kalandnak számított.
A tömegközlekedés gerincét sokszor a vasút jelentette. Ezáltal a régi, kék gyorsvonatok és a barna, fapados kocsik mindenhol jelen voltak.
Ha utaztál már ilyenen, akkor biztosan emlékszel a nyitható ablakokra, a fémkeretes hálókocsikra és a papírjegyekre, amelyeket a kalauz lyukasztott.
A vonatutak célja pedig gyakran Siófok, Fonyód vagy Keszthely volt, ahol már a peronon megkezdődött a nyaralás.
Aki nem vonattal ment, az jó eséllyel valamelyik keleti blokkos autóval tette meg az utat. Ilyen volt a Trabant, a Wartburg, a Lada vagy a Moszkvics.
Ilyenkor sokszor előfordult, hogy a barátok, a szomszédok vagy a rokonok is beszálltak – úgyhogy a telekocsizás természetesen már akkor is létezett.
Az autóbusz-közlekedés is virágzott, bár a a légkondi nélküli, távolsági buszoknak számító Ikarusoknál már ablakon beáramló levegő is luxusnak számított.
Ekkor a rádióban lejátszott egy-egy retró sláger örökre beleégett az emlékezetünkbe.
Nézd meg, hogyan utaztunk akkor, amikor még nem a GPS mondta meg az irányt, hanem a térkép a kesztyűtartóból!
Kis-Rigó László máris nyilatkozott.
A rendőrség több gyanús dolgot is észrevett az évek során.
Ennél dögösebbet biztosan nem látsz!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre