Így kempingeztünk régen – Ilyen volt a nyaralás sátorral a ’70-es, ’80-as években

Aki gyerekként vagy fiatal felnőttként átélt egy balatoni kempingezést a hetvenes vagy nyolcvanas években, az valószínűleg sosem felejti el azt a hangulatot. A sátorozás – bár néha kényelmetlen volt – egyet jelentett a nyár szabadságával, az együtt töltött minőségi idővel és a közös főzésekkel.

Kempingezéssel telt a mesés nyár 

A Balaton körül sorra nyíltak a kempingek ’70-es, ’80-as években – Siófok, Zamárdi, Révfülöp, Balatonfüred –, ahová már májusban megérkeztek az első sátrak. Aki tehette, már a tanév végén lepakolt: volt, aki a Trabant vagy a Moszkvics tetejére erősítette a sátrat, mások utánfutót vagy lakókocsit húztak magukkal. Az egész ország kempingezett, mert ez volt az egyik legolcsóbb módja a nyaralásnak – és talán az egyik legemlékezetesebb is. 

Esténként mindenki a bogrács körül gyűlt össze, napközben pedig a gyerekek vízibicikliztek, fagyiztak, vagy homokvárat építettek a parton. A strandtáska elmaradhatatlan kelléke volt a naptej, a szalmakalap – és persze a lengőteke.