„Végül már nem is volt ereje” – sokkoló, mit állapítottak meg az 1 éves babánál

Egy anya rohanva vitte egyéves kisfiát a sürgősségire, miután furcsa tüneteket észlelt a gyermeken – a diagnózis azonban teljesen sokkolta. Hat nappal Bain első születésnapja után édesanyja, a Mississippi államban élő, 28 éves Marlee Brandon elvitte őt egy ügyeletre, mivel a kisfiú szokatlanul ingerlékeny volt. Ott kétoldali fülgyulladást állapítottak meg nála, és antibiotikumot írtak fel. Ám a tünetei rosszabbodtak hazafelé menet.

– mesélte Marlee. Ezután következett a pánikszerű kórházi út, ahol a félelmet hamarosan sokk váltotta fel: olyan diagnózist kaptak, ami egyik pillanatról a másikra megváltoztatta az életüket. 2024. augusztus 16-án a kicsinél 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak. A sürgősségin kiderült, hogy a kisfiú életveszélyes diabéteszes ketoacidózisban szenved – ez olyan állapot, amely miatt helikopterrel kellett őket átszállítani egy gyermekklinikára.

– emlékezett vissza Marlee. Bain három napig volt az intenzív osztályon, ahol beállították a vércukorszintjét és stabilizálták az állapotát. Eközben Marlee és férje, Chandler, több napot töltöttek egy oktatási részlegen, ahol megtanulták, hogyan gondoskodjanak a kisfiú új egészségügyi szükségleteiről. Utólag Marlee rájött, hogy Bain korábban is mutatott tüneteket – például fokozott vizelés, állandó szomjúság, látványos fogyás –, de első gyermekes anyaként ezeket a normál fejlődés jeleinek gondolta.

– magyarázza. A diagnózis napján Marlee otthagyta a munkáját. Úgy érzi, nem küldheti el őt bölcsődébe abban reménykedve, hogy mások ugyanúgy figyelnek a gyermekére, mint ő. Az élete azóta is Bain cukorbetegségének menedzselése körül forog, igyekeznek neki boldog, gondtalan gyerekkort biztosítani – írja a People. Mint minden egyéves gyerek szülei, ők is próbálják tartani a napi rutint – de ezt náluk kiegészül például inzulinadagolással. Marlee bevallotta, nehéz lesz kiengednie a kezéből az irányítást, ahogy fia növekszik:

Marlee azt szeretné, ha fia magabiztosan, félelem nélkül nőne fel a betegséggel együtt, és pontosan tudná, mire van szüksége. Ő és férje mindent megtesznek, hogy a tűszúrások, érzékelőcserék ne legyenek ijesztőek, hanem elfogadott részei legyenek az életének.