
A tél még rúg egy utolsót: Olyan lesz az időjárás, mint eddig soha
Látszólag közel a tavasz, a tél azonban még rúg egy utolsót.
A II. világháború végéhez közeledve a visszavonuló német hadsereg utászai már 1944. október végén elkezdték aláaknázni a főváros Duna-hídjait annak érdekében, hogy azokat felrobbantva megnehezítsék az előre nyomuló szovjet csapatok átkelését a Dunán. 1945. január 18-án, utolsóként a Lánchíd felrobbantásával hosszú időre eltűntek Budapest hídjai.
1944. november 4-e sötét nap a főváros életében: azon a szombati napon robbant fel váratlanul a Margit híd, miután a németek által egy hónappal korábban elhelyezett robbanótölteteket élesítették. A valószínűsíthetően véletlenül, egy szivárgó vezeték berobbanása miatt bekövetkezett detonációban mintegy 40 német katona és legkevesebb 100, de egyes becslések szerint akár 600 magyar civil is életét veszíthette. Két hónappal ezt követően hosszú időre teljesen eltűntek Budapest hídjai.
Ezt a véletlen detonációt december 29-én már két szándékos követte: ekkor a vasúti hidakat robbantotta a Duna medrébe a fejvesztve visszavonuló német hadsereg, amely Pestről Budára visszavonulva 1945. január 14-én a Horthy Miklós hidat, két nappal később, január 16-án éjszaka pedig a Ferenc József hidat repítette előbb a levegőbe, majd a Dunába. Az Erzsébet hidat január 17-én, Pest kiürítésének napján robbantották fel, majd másnap a szovjetek közelsége miatt az utolsóként épen maradt Lánchíd is erre a sorsra jutott. A 80 évvel ezelőtt kettészakított Budapest életét ezután óriási feladat volt megszervezni: a fővárosi hidak felrobbantása egy évszázados hídépítési munkát tett tönkre. A két part közötti közlekedés hetekre leállt, és biztosra volt vehető, hogy hosszabb időre megszakadt a stabil kapcsolat a két városrész között, ami alaposan megnehezítette a budapestiek életét.
A háború okozta forgalomkorlátozások előtt még napi 54 ezer jármű kelt át a budapesti hidakon. Ebben a gyalogosok benne sincsenek. A két városrész közötti összeköttetés megszakadása már februárra komoly problémát jelentett, mert ekkorra ugyan Budapesten már nem voltak harcok, de a nyugati országrészben még igen. A főváros élelmiszerrel való ellátása pedig főleg a keleti országrészekből, vasúton érkező termékektől függött. Ezeket azonban valahogy át kellett vinni Budára. Jobb híján ezt evezős csónakokkal oldották meg 1945. február 26-tól, majd pár héttel később a motoros hajók már a személyszállítást is lehetővé tették.
Az első katonai pontonhidat a szovjet hadsereg építette meg 1945 tavaszán, majd ezt több ilyen szükséghíd követte. Azonban már akkor tudható volt, hogy ezeket az év végére az akkor még rendszeresen befagyó Dunán a jégzajlás el fogja pusztítani. Emiatt indult meg az évtizedes használatra szánt Kossuth híd tervezése. A két városrész közötti közműkapcsolatok helyreállítását célozva, Palotás László tervei alapján a Margit híd roncsain aztán kialakítottak egy fapályával rendelkező, kábelekre függesztett szerkezetet, amelyen gázcsövet és egyéb közművezetékeket vezettek át.
A lerombolt hidak roncsai is problémát okoztak, mivel a Duna medrében gátolták a víz lefutását, jelentősen növelve ezzel az árvízveszélyt, de ezek miatt rendkívül veszélyessé vált a folyón való hajózás is. A roncsmentés amiatt is vált sürgetővé akkoriban, mert azok egyben elsőrendű alapanyagok is voltak a hidak újjáépítése szempontjából.
A felrobbantott budapesti Duna-hidak újjáépítésének időpontjai:
Látszólag közel a tavasz, a tél azonban még rúg egy utolsót.
Azonnal bekérték ezeket az autókat.
A játékost is váratlanul érte a hirtelen jött nyeremény.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre