Több, hatalmas pókról számoltak be a XIII. kerületben élők, akik közül többen megrémültek a lakásban flangáló állatoktól.
„Megláttam és tényleg összef...m magam, a gyerek babakocsijából mászott elő!!” – írta az egyik angyalföldi egy kerületi csoportban, aki nem számított arra, hogy még legalább három másik angyalföldi kontrázza az élményét. A nagyobb testű pókok látványa sokkoló lehet ugyan, de Magyarországon nincs okunk az aggodalomra.
A pókoktól való irtózás, mintha a zsigereinkbe lenne kódolva – főleg a nőkébe –, pedig Magyarországon nincs valódi alapja a veszélynek. Vannak, akik azt gondolják, hogy az éghajlatváltozás, az extrém hőség miatt jelentek meg nálunk a nagy méretű fajok. A szakértők szerint, az igazság ezzel szemben az, hogy régebb óta itt vannak, mint az ember. Persze az aszály és az extrém meleg nem tesz jót a pókoknak sem.
A szakértők szerint, a nagyobb méretű pókok feltűnésének nagyon egyszerű oka van. Az utóbbi 5–10 évben rengeteg építkezés zajlott, és a frissen parcellázott területeken egyrészt feltúrták a földet, másrészt levegőztetik, azaz szabadon is hagyják jó időre, ami alatt a pókok beköltözhetnek. Ahol legalább bokáig érő dús, bozontos növénytakaró vagy méhlegelő van, ott valószínűleg nem fognak feltűnni. Tehát, ha valaki nem szeretné, hogy felbukkanjanak otthonában a nagyobb pókok, annak ilyen környezetet tanácsos keresnie. Ráadásul több védett pók is van, így ezek megölése, büntetendő, emellett pedig természetkárosítás. Egy-egy találkozás alkalmával azzal tudunk segíteni magunkon és a pókon, ha elősegítjük finoman a kijárat keresését. Akár egy dunsztos üveg segítségével kitesszük. A nagyobb pókok csípése sem halálos itthon, komolyabb reakciót a dajkapók és a vízben lévő búvárpók marása okozhat. Elmondható az is, hogy az elmúlt 200 évben nem jegyeztek fel itthon olyan esetet, amikor a pókcsípés halállal járt volna. Így valójában megnyugodhatnak az angyalföldiek is.
A közösségi oldalak csoportjaiban egyre-másra töltenek fel fotókat nagy méretű pókokról. Angyalföldön több eset is történt a közelmúltban, a találkozások általában „szívrohammal” kezdődtek, de a többség megoldotta, hogy az állat élve kikerüljön a lakásából.
„Nekem itt ne flangáljon a nyolc lábával!” – írta egy angyalföldi nő.
„Panírozzam vagy pácoljam??” – kérdezte humorosan egy férfi.
„Csak a légynek tud ártani!” – jegyezte meg egy harmadik.
„Én sem bántom őket!! Sőt! Én direkt hagyok a mennyezet sarkában pókot, hogy elkapja a szúnyogot, muslincát stb.” – szólt hozzá egy angyalföldi.
„Én ma ezt a borzalmat vittem ki a lépcsőházból egy dosszié segítségével. Úgy tűnik, egy farkaspók. Brrrrr!”–mutatta meg fotóján a fenti képet egy nő.
„Ha összetalálkozok egy ilyennel, ott helyben meghalok. Irtózom tőlük” – fakadt ki egy kommentelő.
„Ilyen nálunk is volt az egyik lakásban. Lábon kihordtam egy szívrohamot” – mutatott egy másik fotót egy angyalföldi, amit otthonában készített.
„Nekem csak csótányaim vannak... Nem cserélünk? Lécci-lécci” – viccelődött vele egy férfi.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre