„A zenének hála végre azt érezzük, hogy elfogadnak bennünket” – értelmileg akadályozottak alapítottak sikeres zenekart

A legidevágóbb kezdő gondolat minden bizonnyal Kodály Zoltán egyik idézete, mely így hangzik: „Legyen a zene mindenkié.” A Pátyi Máltai Zenekar a koronavírus-világjárvány idején alakult meg, zenét kedvelő, ám zenei tudással nem rendelkező értelmileg akadályozott felnőttekből. A közösség és a zene erejének hála azonban az elmúlt időszakban a csapat egészen elképesztő eredményt ért el. A zenekar tagjai sikereikről és céljaikról meséltek lapunknak.

Izgatott férfiak és nők gyülekeznek zenekari próbára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pátyi intézményének alagsori klubhelyiségében. Miután a zenekar tagjai beüzemelték a technikát, elhelyezkedtek, bele is csaptak a Magna Cum Laude Piros az alma című slágerébe, ami a zenekar egyik nagy kedvence. Amikor az egyéni hangokból egyszerre egy nagy egész lett, és megszólalt a zene, a zenekar tagjainak lámpaláza egy csapásra elillant, és csak a közös zenélés öröme és a zene szeretete maradt, ami az egész próbatermet betöltötte.

A zenekar vezetője Varga-Berta Zsolt a Csilla Háza Páty Integrált Intézmény gondozója a pandémia alatt döntött úgy, hogy zenekart alapít a bentlakókkal.

 — meséli Zsolt, aki szerint mindannyian nulla zenei tudással kezdtek bele a nem minden napi vállalkozásba. A próbákon elsőnek népdalokat, majd személyes kedvenceket kezdtek el játszani, és napról napra lelkesebbek és jobbak lettek. Később helyi rendezvényeken is felkérték a zenekart, ami hatalmas motivációt adott a csapatnak.

 – veszi át a szót az intézmény vezetője Gyárfás Erzsébet, aki kiemelte, a fesztiválon fellépő vendégelőadók, többek között Mező Misi is el volt ragadtatva a mindössze 4 éve működő zenekartól. A zenekar tagjai egytől egyig fantasztikus változáson mentek keresztül, amiért mindannyian nagyon hálásak az intézményvezetőnek és a zenekarvezetőnek is, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre. A zene végtelen gyógyír, ami a testet, lelket gyógyítja, erre pedig nagy szükségük van a zenekar tagjainak, akik mindannyian állami gondozásban, értelmileg akadályozottan nőttek fel, és bár ma már teljes értékű életet élnek a múlt kísértetei örökre velük maradnak.

 – küzd könnyeivel Csige Zoltán, a zenekar dobosa, aki kétségkívül csodálatos orgánummal és átéléssel énekel. Persze nem mindenkiről derült ki gyerekként, hogy érzékeny a zenére. Nagy Tímea először csak csörgő hangszerekkel segítette a zenekart, ám hamar kiderült, neki is csodálatos hangja van, csak éppen sosem mert énekelni.

 – fejti ki Timi, akinek minden vágya az, hogy fejleszthesse énektudását. A zenekar tagjainak közös célja az, hogy elfogadják őket, hogy örömet szerezhessenek a zenéjükkel és persze az, hogy minél többször felléphessenek.

„A zenének hála végre azt érezzük, hogy elfogadnak minket” – fogalmazzák meg a banda tagjai, akik borzasztóan hálásak vezetőiknek, amiért lehetőséget adtak a kezükbe, hogy kifejezhessék saját magukat, és így még teljesebb életet élhessenek.