Paulik Ferenc oxigénhiánnyal született, ami miatt elhaltak a mozgásért felelős agysejtjei. Fecó egyedül a fejét képes önállóan mozgatni, ez azonban világokat nyitott meg számára, ugyanis egy fejpálcával 7 éves kora óta fest, nem is akárhogyan.
A 30 éves Paulik Fecó Orosházán él. Születésekor oxigénhiányos állapot lépett fel, ezért a fiatalember nem tudja mozgatni se a kezét, se a lábát, kerekesszékkel közlekedik. Fecó csak a fejét tudja önállóan mozgatni, így a speciális iskolában, ahol tanult, kapott egy fejpálcát: ma ezzel fest és kommunikál. Fecó azonban mégis teljes életet tud élni: tehetsége már 7 éves korában utat tört magának, amikor a rajztanárának feltűnt, hogy milyen ügyes. Rajzpályázatokon indult alkotásaival, ahol szinte mindig dobogós helyet ért el: ekkor döntötte el, hogy a festést folytatnia kell.
Fecó élete nem mindennapi. A fiatalember akadályozottsága ellenére is dolgozik, utazik, kirándul, koncertekre jár. Szeret zenét hallgatni és a barátaival találkozni, de ugyanúgy eljár bevásárolni is, mint bárki más. Mindez persze nála egészen máshogy néz ki.
Fizikálisan megmaradtam egy kisgyermek-állapotban: mindenben segítségre van szükségem, viszont fejben mindent tudok. Így, ha elmegyek bevásárolni, akkor a betűtáblámmal és a fejpálca segítségével megkérek vagy egy vevőt, vagy egy dolgozót, hogy segítsen levenni a polcról ezt-azt. Vagy van olyan, hogy ha írok egy listát, akkor összeszedik nekem, ami kell
– mesélte Fecó, aki a fejpálcája és betűtáblája segítségével tud kommunikálni, rámutatva a betűkre, melyekből szavakat formál.
„Ha dolgozni megyek, akkor a munkatársaim segítenek, ha kell egy tréningen, vagy ha mondjuk Pestre megyek, akkor előre kell gondolkozzak, hogy mikor, ki segít, ezt jó előre el kell kezdenem szervezni, mert nem csak a vonathoz kell az emelőt elintéznem. Viszont így is én döntök az életem történéséről, csak előre kell gondolkozni" – részletezte Fecó, hogy micsoda logisztikára van szükség ahhoz, hogy megtegyen egy nagyobb távot. A fiatalember számára azonban a festés jelenti az értékteremtést és az örömöt.
Így olyat is ki tudok fejezni, amit szavakkal nem lehet és hozzájárulhatok az emberek öröméhez, értéket teremtek a képekkel. Nálam olyan, hogy témaválasztás, konkrétan nincs. A tájképek állnak hozzám legközelebb, de minden téma vonz, szeretem a kihívásokat
– mesélt a festésről a fiatalember, akinek első kiállítása 2009-ben volt Debrecenben, azóta pedig sorra jöttek a felkérések, de szerepelt már videoklipben is.
Fecó nagy álma, hogy legyen egy saját műteremlakása, ahol alkothat, de folyamatosan motiválja az is, hogy segítsen az embereknek azzal, hogy elmondja a történetét, az élethez való hozzáállását.
„Az alkotásaimon kívül azzal is tudok segíteni, hogy elmondom, nekem akkor változott meg a nézőpontom, amikor rájöttem, hogy a múlt, az elmúlt, amin nem tudunk változtatni. Csak a jelenre és a jövőre tudunk hatással lenni. Igazából a boldogságot először magunkban kell megtalálnunk. Amit tudunk irányítani, az a gondolataink. Ez az, ami meghatározza, hogy hogyan érezzük magunkat" – zárta gondolatait Fecó.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre