Kemény munka, közösségi összetartás – Képeken mutatjuk, milyen volt Angyalföld régen

Angyalföld mindig is külön világ volt a fővároson belül. A városrész története a 19. század közepén kezdett igazán formát ölteni, amikor a pesti határban lévő mezőket, gyártelepeket és vasúti pályákat lassan benépesítették a munkások, iparosok, vasutasok és a városból kiköltöző családok. A Duna közelsége, a vasút és a gyáripar együtt határozta meg a környék fejlődését – ez lett a „kisember” Budapestjének egyik legautentikusabb színtere. Nézd meg retró képgalériánkban Angyalföld múltját!

Retró Angyalföld – így nézett ki rég! 

A múlt század első évtizedeiben Angyalföldön egyszerre volt jelen a kemény munka világa és a közösségi összetartozás ereje. A gyárak füstje, a vasúti mozdonyok füttyentése és a Duna illata sajátos atmoszférát teremtett. Az emberek ismerték egymást a háztömbökön belül, a gyerekek a földes udvarokon játszottak, és a kocsmákban, piacokon nemcsak áru, hanem hírek és történetek is gazdát cseréltek. A városrész lüktetett – nem a reprezentatív főváros eleganciájával, hanem a hétköznapok egyszerű, mégis méltóságteljes ritmusával.

A háborús évek és az azt követő újjáépítés időszaka mély nyomot hagyott a környéken. Az egykori ipari negyedek és bérházak között új lakótelepek nőttek ki, amelyek már egy másfajta városi életet ígértek. 

A hetvenes-nyolcvanas években Angyalföld lassan modernizálódott, mégis megmaradt emberinek. A közösségi élet, a szomszédságok ereje, a hétköznapi hősök történetei tovább élték mindennapjaikat a lakótelepek emeletei között. Az itt élők tudták, hogy bár a város változik, valami állandó mégis megmarad: a környék sajátos, kissé nyers, de őszinte karaktere.

Nézd meg retró képgalériában Agyalföld múltját!