Édesapját követi, de csak a bunyóban! Hazánk legjobbja lett Sipos Hajni, aki már számos nemzetközi elismerést is magénak tudhat.
„Hatalmas öröm és megkönnyebbülés, egy részem ott volt vele a ringben” – mondta Sipos Mihály lányáról, Hajniról, aki a napokban aratott óriási győzelmet a 100. Jubileumi Papp László Magyar Ökölvívó Bajnokságon. A fiatal lány egy év kényszerpihenő után nyerte el a magyar bajnoki címet. Gyerekkora óta bokszol, és egykori gengszter édesapja az „örök edzője”, a bajnokságra Erdei Zsolt és Ács József edzőkkel készült, a Madárfészek Ökölvívó Akadémia színeiben indulva.
Sipos Mihály egykor drogproblémákkal küzdött, sokat bunyózott, sosem maradt földön. Mint mondja magáról, fiatal korában „modernkori vámszedő volt”, azaz az örömlányokat futtató striciktől vette el a pénzt, mint annak a területnek az „ura”. A drogot már elhagyta, amikor egy gyerekkori barátja, aki még függő volt, rálőtt. Akkor, 2005-ben hagyta maga mögött teljesen bűnös életmódját.
Az azt megelőző időszakban én egy rossz, egoista, magamért élő ember voltam: drogoztam, verekedtem. Az Istentől kapott új életben megtanultam értékelni az embereket. Mivel volt rálátásom a bűnre, megszületett bennem a gondolat, hogy sporttal küzdjek a drogveszély ellen. Ebben a felgyorsult világban sok fiatal kóvályog céltalanul, jövőkép nélkül. Szükségük van az iránymutatásra
– fogalmazta meg a Hírnyolcnak korábban Misi bácsi, aki megalapította a Szelídek Tanodáját, ahol az ökölvívás segítségével pozitív példák mutatnak utat a gyerekeknek. Az ott nevelkedett tehetséges fiatalok tucatjai értek el már sikereket a sportban, szakmát tanultak, dolgoznak, rendezett családi életet élnek. A magyar bokszbajnok is tőle tanult elsőként, Hajnival mind a mai napig ott áll a szorítókötél mellett.
Így lánya kitartása, ügyessége és ereje mellett emberséget és korrektséget is tanult. Ahogy Misi bácsi számára, úgy neki sem jelent akadályt egy sérülés, és Erdei Zsoltra, illetve Ács Józsefre támaszkodva – akiket Mihály a legjobb edzőknek tart– győzött is.
Tavaly lábsérülésem volt, de ennek ellenére lejártam edzeni, csak ülve készülhettem a magyar bajnokságra. A lábammal is nagyon sokat foglalkoztam azért, amit csak lehetett megtettem. Kizárólag a részvétel lebegett a szemem előtt, persze azért bennem volt a félsz, mert nem volt versenyem 12 hónapon át, és nem tudtam, hogyan fogja bírni a lábam a küzdelmet. Két ellenfelem volt. Elődöntőben egy válogatott kerettagot kaptam, ő egy ügyes, okos bokszoló, ezért ellene egy komolyabb taktikát kellett felállítanom. A döntőben pedig egy ifjúsági Európa-bajnok lánnyal kerültem össze, ő belemenős bunyós volt. Tudtam, hogy meg fog dolgozni és nem adja magát könnyen, de így is sikerült megvernem
– mesélte Hajni.
„Hajni ellen általában nem mernek bokszolni, tudják róla, hogy nagyon jó kontrabunyós. A kezdeti hat ellenfélből kettő azonnal visszalépett még akkor, amikor kiderült, hogy Hajni lesz az ellenfelük” –mesélte Misi bácsi, aki szerint mindkét ellenfél a lánya sérülésére játszott.
Miután mindenki tudta, hogy Hajni sérült, kifejezetten erre mentek rá az ellenfelei. Ezért sorozatos volt a birkózás is a ringben, Hajni lába nehezebben bírta a ránehezedő súlyt, és az ellentartást. Ez a hozzáállás nem volt fair a részükről. Pontot is levontak Hajni egyik ellenfelétől emiatt. Hajni lábának edzésére egyébként célzott koreográfiát dolgoztunk ki a felkészülés alatt, szituációs gyakorlatokat végeztünk az edzéseken. Úgy a hóna alá volt nyúlva, hogy mind mentálisan, mind fizikailag összeszedett lett a bajnokság idejére, amennyire csak lehetett. Az eredmény így még csodálatosabb
– mondta a büszke apa.
Sípos Hajnalka az édesapja által alapított Szelídek Tanodájának programjáról forgatott, Gettó Balboa című film készítésekor kapott kedvet, hogy maga is ringbe szálljon. Megtetszett neki a sport, ami végül nagy szenvedélye lett.
Akkor a Dankó utcai sportudvarban voltunk: készült egy forgatókönyv, a főszereplő pedig a nehéz háttérrel rendelkező Szabó Zoli volt. Számos díjat bezsebelt az alkotás, a gyerekeket pedig megerősítette hitükben, hogy ha tesznek érte, akkor sikeresek lehetnek
– meséli Sipos Mihály edző, aki szerint jó lenne, ha a város vezetői is belátnák: a gyerekeknek fontos, hogy elismerjék a munkájukat.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre