„A Metropol olvasóinak köszönhetjük, hogy nem kerültünk utcára” - Sándoréknak összejött a 150 000 forint

Könnyezve köszönte meg a kerekeszékkel közlekedő egykori szerb-horvát tolmács kollégánknak, hogy a Metropol olvasóinak segítségével sikerült határidőre befizetniük az átmeneti szálláson összegyűlt lakhatási elmaradásukat. „A Metropol olvasóinak és munkatársainak köszönhetjük, hogy nem kerültünk utcára. Most már újra merek álmodozni és tervezgetni” - mondta Sándor.

Ahogy azt lapunk megírta, a pandémia alatt annyira beszűkültek a munkalehetőségek, hogy három hónapnyi lakbértartozást halmoztak fel gondozójával, Krisztiánnal azon az átmeneti szálláson, ahol egy kis szobácskában élnek. Helyzetüket nehezíti, hogy mindeketten HIV-pozitívok, emellett Sándor rákbeteg és a tüdeje is többször felmondta a szolgálatot, Krisztián pedig epilepsziával küzd. Ennek ellenére ő munkaképes, de mint mondja, óriási hátránnyal indul, amint kiderül betegsége.

„Most is próbaidős vagyok egy cégnél, de nemsokára mennem kell üzemorvoshoz és akkor derül ki, hogy felvesznek-e. Ilyenkor összeszorul a gyomrom, mert többnyire elutasítanak, pedig rendszeresen járunk ellenőrzésre, vigyázunk, hogy senki ne legyen miattunk veszélyben. Szlávik János professzor a kezelőorvosunk.” - magyarázta Krisztián, aki elmondta, hogy a havi gyógyszerek ára összesen 35 ezer forint, Sándor segélye 18.955 forint. „A gyógyszereket nehéz minden hónapban kiszorítani, de igyekszünk megoldani, ehhez viszont kell az is, hogy dolgozzak és legyen fizetésem” - mondta Krisztián, aki az arcát még mindig nem vállalja nyilvánosan, de szeretne mindent megtenni, hogy Sándor élete hátralévő időszaka nyugalomban teljen.