Buszbaleset az M7-esen, önmagát marcangolja anyja haláláért a sofőr

Pénteken indultak itthonról, és vasárnap reggel értek volna haza. Már Szabadbattyán térségében jártak az M7-es autópályán, amikor az előzetes feltételezések szerint durrdefekt miatt, megcsúszott a busz és a szalagkorlátot átszakítva egy felüljáró pillérjének ütközött, végül egy árokba borult. A szerencsétlenségben nyolcan vesztették életüket, köztük a jármű vezetője.

Összetört a sofőr

A Borsnak sikerült az életben maradt, de megsérült sofőrrel néhány mondatot telefonon váltania.

„Nagyon rossz lelkiállapotban vagyok. Képtelenség a történtekről bővebben beszélnem. Folyamatosan az édesanyám jár a fejemben” – mondta a férfi, aki még mindig a szüleivel lakott. A sofőr röviddel a baleset előtt adta át a volánt a vele azonos településen élő kollégájának. M. Lászlónak esélye sem volt a túlélésre, miután a jármű vélhetően defektet kapott, majd egy hídelemnek ütközött, végül egy árokban kötött ki. Jánosnak a balesetben a lába sérült, de még így is igyekezett az utasokat menteni.

K. János édesapja megtörten, de némileg hosszabban beszélt a tragédiáról.

„Soha, egyetlen éjszakát sem töltöttem külön a feleségemtől, miután összeházasodtunk. Csak akkor, ha valamiért kórházba kellett mennünk” – mondta a gyászoló férj. „Gizella egy igazi társ, és egy kiváló háziasszony volt. Én nem sokat konyítok az itthoni teendőkhöz, a feleségem ezekre inkább a fiamat tanította meg. Én ahhoz szoktam, hogy a feleségem a gondoskodásért cserébe itthon kiszolgált, hogy jobban a munkámra koncentrálhassak. Amióta tudom, hogy Gizella nincs többé, nem telik el perc, hogy ne rá gondoljak. Most érzem csak igazán, hogy mit veszítettem” – csuklott el Jancsi bácsi hangja.

Unokát szeretett volna

„A fiammal most egymást támogatjuk a gyászban. János nem tehet semmiről, mégis magát hibáztatja. Sosem bo­csátja meg ma­gának. Igyekszem nem faggatni a baleset körülményeiről, persze mégis ki-kibukik belőle néhány emlék. Azt mondogatja, hogy elvitte az anyukáját nyaralni, de haza már nem hozta” – mesélte a családfő, aki korábban többször elkísérte fiát a külföldi útjaira.

„Most csak Gizellát tudta elhívni. Az út előtt kiderült, hogy mégis lett volna még egy hely, de inkább itthon maradtam. A feleségem nagyon várta az utat, és még azelőtt beszéltünk telefonon, hogy hazaindultak. Jól érezte magát”.

M. Lackó, az elhunyt so­főr fia a Borsnak elmondta: a családja hálás a rendőröknek, a mentősöknek és a tűzoltóknak az áldozatos munkájukért.

„Fontosnak tartom, hogy tisztára mossam az édesapám nevét! Nem ő okozta a tragédiát, és nem aludt el a volánnál” – szögezte le a 26 éves férfi, és hozzátette: az apukája mindenképpen szerette volna megérni, hogy unokái szülessenek. – Boldog volt, és azt akarta, hogy bővüljön a család. Ezt már sajnos nem élheti meg. A jövőre lett volna 60 éves – fejezte be Lackó.

Nagyon várta az utat

Az áldozatok között van a balassagyarmati óvónő, K. Zita is. A 46 éves köztisztviselő a helyi gyámhivatalnál dolgozott. Zitát mindenki szerette, a fél város döbbenten gyászolja.

„Fantasztikus ember volt, az indulás előtt nem sokkal találkoztunk is, várta, hogy mehessen” – mondta a nő egyik ismerőse. „Mosolygós nő volt, aki mindenkin segíteni akart, valószínűleg ezért kezdett gyámügyesként dolgozni, emellett minden rászorulónak a támasza volt” – mondta szomorúan. Zita családok tucatján segített, rengeteg gyerek életét tette jobbá, gyámügyes munkája mellett pedig megváltozott munkaképességűeket is segített. A helyiek még mindig képtelenek feldolgozni, hogy Zita nincsen többé.

„Még örültünk is, hogy pihen, hiszen nagyon sokat dolgozott, minden idejét a munkájának szentelte. Képtelenek vagyunk feldolgozni, hogy nincsen többé” – mondta elcsukló hangon az ismerős.

A baleset kivédhetetlen volt

Köves Szilárd vezetéstechnikai oktató az MTI-nek elmondta, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy a balesetet elalvás okozta volna, ugyanis a sofőrök bizonyítottan a tragédia előtt nem sokkal váltották egymást. A rosszullétről úgy fogalmazott: ha lassan kialakuló gyengeségről lett volna szó, a sofőr bizonyára lassít, azonban ha hirtelen rátörő rosszullét gyötörte, azt szinte lehetetlen kordában tartani és kivédeni. A durrdefektről ugyanígy vélekedett: bár ritka manapság, ha mégis megtörténik, esélytelen korrigálni.

„A durrdefekt nem jellemző a mai gumikra, ugyanakkor, ha ez történik, akkor azonnali és nagyon nagy veszélyhelyzetet tud okozni” – szögezte le, ugyanis, mint mondta, ekkor a kormány elhúz az egyik irányba, a vezető pedig a korrekciónál vagy túl keveset, vagy túl sokat mozdít a kormányon.