Nem fogod elhinni, mik úsztak a Dunában, megdöbbentő látvány volt – Fotó!

Nem mindennapi vízi esemény szemtanúi voltak a Szentendrei-szigetről Leányfalura tartó komp utasai, akik a vízben különös fényekre lettek figyelmesek. Bár eleinte a pontok szinte észrevehetetlenek voltak, később utasai kíváncsiságának hatására a kapitány mégis távcsövet ragadott, így derült ki mindenki nagy meglepetésére, hogy három, kissé fáradt vaddisznó úszik a Dunában.

„A Szentendrei-szigeten, Surányban lakom. Pénteken, korán reggel kishajóval utaztam át a szentendrei Duna-ágon Leányfalura. Feltűnt, hogy Vác felé nézve a víz felszínén 3 kis pontot látok, amik a leányfalui part felé közeledtek, majd eltűnnek a fák között. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de két órával később, amikor Leányfaluról visszafelé utaztam a kishajóval, ismét láttam a három kis mozgó pontot. Érdekes volt, hogy ismét a szigetről, Leányfalu felé úsztak” – mesélte a Borsnak Zoltán, aki a hajókapitányt kérdezte először, mi lehet a vízben.

Bár először vicces feleleteket kapott, az igazság kiderülésekor a hajó minden utasa ledöbbent. Persze közben több humoros találgatás is elhangzott. Egy kissé ittas férfi aligátorra gyanakodott, míg a

hajót vezető férfi a Loch Ness-i szörny mellett tette le voksát mielőtt előkerítette a messzelátóját.

„A folyó közepénél jártunk, amikor felkiáltott: »Vaddisznók!« Ekkor eltűntek a fűzfák alatt, majd ismét megjelentek, mert a part felől kutyaugatás hallatszott. A megriadt állatok ismét úszni kényszerültek, vissza a szigetre” – elevenítette fel a történteket az utas, azt is hozzátéve, hogy többen is szurkoltak az állatoknak.

„Kétszer, egymás után úszták át a Dunát, és végül ott kötöttek ki, ahol a hajónk. Végtelenül kimerültek voltak, ziháltak, de végül kicsörtettek a partra, fel a gátra és eliszkoltak a falu fölött északra lévő szántóföldek kukoricásába. A kapitány szerint előtte is ott voltak. Állítólag a hegyekből, a szigetre járnak át csamcsizni. A fotót az utolsó pillanatban készítettem róluk és a Hajrá vaddisznók! címet adtam neki” – fejezte be a bizonyára feledhetetlen emlék visszaidézését Zoltán.