Esztergályos Cecília: Az utolsó időkben már nagyon szenvedett Zoli

Sokat szenvedett halála előtt Nagy Zoltán. A színművész életének 78. évében, június 16-án hunyt el. A szomorú hírt az Újszínház jelentette be Facebook-oldalán. Az Aase-díjas színművészt számos színpadi szerepben láthatta a közönség, de a legnagyobb áttörést a Família Kft. hozta el számára, amiben 1991-től nyolc éven át alakította Kövér Lajost.

Esztergályos Cecília a Metropolnak elmondta, hogy Nagy Zoltán az élete utolsó időszakában súlyos betegséggel küzdött.

„Az utóbbi időben szegénynek rettenetesen leromlott az állapota. Nagyon-nagyon beteg volt, és sokat szenvedett. Szörnyű kimondani, de azt hiszem, neki megváltás volt a halál” – mondta el a Metropolnak Esztergályos Cecília, aki a Família Kft. előtt és után is együtt játszott Nagy Zoltánnal a Nemzetiben és az Újszínházban. „Őrületesen jó humora volt, már a nyolcvanas években rögtön megtaláltuk a közös hangot. Rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, sokszor felhívtam, hogy felvidítsam, elfeledtessem vele a betegségét. Utoljára két hete találkoztam vele, amikor eljött az Újszínházba a Császármorzsa című darabom bemutatójára. Akkor már nagyon rossz állapotban volt, de látszott, hogy élvezte az előadást. Megöleltük, megpusziltuk egymást, akkor még nem tudtam, hogy utoljára. Nagyon fog hiányozni...” – fogalmazott elcsukló hangon a színésznő.

Csonka András nyolc év alatt egészen közelről megismerhette a színészt, aki igazi inspiráció volt számára.

„Fantasztikus érzés, hogy nyolc évig vele, mellette dolgozhattam. Bár nem voltam a tanítványa, de rengeteget tanultam tőle. Remek színész volt, nagy formátumú, mély érzésű ember, és sajnálom is, hogy az ország nagy többsége nem tudta, hogy ő mennyire jó színész. Mert persze a Família Kft-ben is nagyon jó volt, de a szakmai életének volt egy másik oldala is: gyönyörűen mondott verset, és egy drámai színész volt” – mondta el Metropolnak Csonka András, aki szeretettel gondol vissza a közös emlékekre.

„Amikor mentünk a forgatásra, általában én voltam a sofőrje Ádám Tamásnak és neki. Rengeteget nevettünk, viccelődtünk... Utálta, amikor beraktam a popzenéimet, mindig morgolódott, én pedig húztam vele. Ugyanakkor komoly témákról is mély beszélgetéseket lehetett folytatni vele. Fantasztikus, pótolhatatlan karakter volt.”