
Könnyek, vallomások és váratlan fordulatok: ezek taroltak a héten a Metropolon – az Exatlon vitte a prímet
Volt itt dráma, megható vallomás és nagy meglepetés is.
1997-ben végzett a Színművészeti Főiskolán Marton László osztályában. Csőre Gábor 2020-ig volt a Vígszínház tagja, majd a Tháliához szerződött. A színésszel a hot! magazin készített interjút.
Szabadúszó színészként több teátrumban játszik, szinkronizál, egy áruházlánc reklámhangja, és az MTVA kulturális műsoraiban látható. Csőre Gábor a diploma megszerzése után házasodott össze Lengyel Katával. A Jászai Mari-díjas színésznek egy lánya és egy fia van.

A Vígszínház művészbüféjében találkoztunk. Próbálsz most itt valamit?
„Nem, de be szoktam jönni a Vígszínházba, a szűkebb pátriámba. A színház felügyelőbizottságának vagyok még a tagja, ezért jöttem most be. De tizenkét-tizenhárom éve játszom a Toldit a Pesti Színházban, így a repertoárban benne vagyok.”
Eltűntek a magyar klasszikusok a kulturális életből, pedig a Toldi nyelve is annyira szép.
„Most mutattuk be Az államtitkárt, ami szintén egy klasszikus darab. Ami Aranyt illeti, a fordításai nagyon jók, de küzdünk velük: vannak furcsa mondatok, szavak. Melyik tizenéves érti azt, például a Toldiban, hogy „szik” meg „sarja”? Arany sem értené azt, hogy „Dobjál már rám egy mélt, Jani!” A nyelv változik, és ez a normális.”
Meddig voltál tag a Vígszínházban?
„Több mint húsz évig, de a végén már csak a Toldit adtam elő. A Játék a kastélyban-t Benedek Miklós halálával fejeztük be. Ő olyan mester volt, olyasmit képviselt, amit nagyon kevesek tudtak. Marton rendezte a darabot, egy egyeztetés folytán szóba jött, hogy valaki más játssza a titkárt. Nem volt nagy szerep, de ehhez ragaszkodtam.”
Rengeteget játszottál a Vígben.
„Úgy 3-4-5 évnek el kellett telnie, mire a fekete fényből, a háttérből – Alföldinek, Forgács Péternek köszönhetően – előléptem. Ehhez a társulat elismerése is kellett.
Mindent megkaptam, ami csak létezik, kétszer a Ruttkai Éva-gyűrűt, az Ajtay Andor-emlékdíjat, a Kiscsillagot… Ezt már nem lehet elvenni.

Az indulásod elég különös volt. Korábban a Magyar Rádió Gyermekkórusába vitték a gyerekeket, téged viszont a Gyermekstúdióba. Te nem énekeltél?
„A Fürst Sándor Gimnáziumban kezdtem énekelni, volt egy nagyszerű tanárom, Bartal Lajos. Ki lehetett jutni a kórussal nyugatra, először Dániában jártam velük.
Nekem nagy szerelmem lett Dánia, az ottani emberek; nem véletlenül nevezik a dánokat észak olaszainak.
„Én a Rádió Gyerekstúdiójába jártam, ahová 11 évesen vettek fel. Voltam aztán Nemzeti Stúdiós, majd a Bodnár Sándor Színiakadémiára jártam a főiskola előtt. Huszár László készített fel a főiskolára. Sokat tanultam Usztics Mátyástól; megszállottan hitt abban, hogy színiiskolát visz.”
Marton László osztályába kerültél a főiskolán. Milyen volt a viszonyotok?
„Kezdetben nagyon nem szerettem őt – akkor vágták ki a fákat a színház felújítása miatt a Nyugati téri sátor felállításához. „Úristen, én egy természetkárosító osztályába kerülök!” – gondoltam. Aztán Marton a második apám lett. Nagyon szerettem. Neki köszönhetem azt, ami vagyok.”
Nehezen viselted, amikor me too-ügyekkel került a hírekbe?
Azóta is vívódom, mit lehetett volna csinálni, mondani akkor, hogy segítsek. Aztán amit lehetett, megpróbáltam felé kompenzálni.
Amikor viszont már szakszervezeti vezető lettél a színházban, jöttek a problémák Eszenyi Enikővel.
„Az elején nagyon jó kapcsolatban voltam vele. Az ország egyik legtehetségesebb színésznője. A legjobb barátommal, Pindroch Csabával évekig Shakespeare-t játszottunk a rendezésében. A Toldi sem jöhetett volna létre, ha ő nem mondja azt, hogy menjen. Jobb nem gondolni arra, amik azután történtek... De ez már a múlt. Sajnálom, hogy így lett vége.”
A Vígszínházból a Tháliába mentél. Ez már Rudolf Péter igazgatása alatt történt?
„Igen. Elmondtam neki, hogy van egy ajánlat, Schell Judit hívott, ő volt akkor a művészeti vezető. Másfél év után ott is felmondtam. Akik Judit helyébe érkeztek, azokkal nem volt zökkenőmentes a kapcsolatom.”

Háló nélkül ugrottál: jött a szabadúszás. Honnan volt hozzá bátorságod?
„Tudom, hogy mindig lesz valami. Az MTVA több kulturális műsorában veszek részt: az Édes anyanyelvünkben, a Librettóban, a Magyar Krónikában… A 6Szín produkcióiban is benne vagyok, az Újra hullában és a Rendezőpárbajban. Szinkronizálok, ha hívnak, és engem is érdekel a feladat. A szakmám teljes szegmensét igyekszem művelni. A Jóisten pedig gondoskodik róla, hogy valami mindig bejöjjön.”
Hívő vagy?
„Igen. Katolikus vagyok. Gyerekkoromban nem kaptam vallásos nevelést, aztán a kezembe került az Újvidéken kiadott Képes Biblia. Lenyűgöző könyv.”
Akkor kezdtem el a vallással foglalkozni. A mobilomra le van töltve a Holy Bible alkalmazás, mindennap kapok egy igét, és van min elgondolkodni.
Szép családot kaptál az élettől. Korán nősültél. A feleséged, Kata és a két gyerek mivel foglalkozik?
„Katát kamaszkorom óta ismertem. Amikor elvégeztem a Színművészetit, akkor házasodtunk össze. Ott volt az egész osztályom, addigra már úgy tekintettem rájuk, mint a testvéreimre. A feleségem marketingmenedzser volt, a Tháliában is ezzel foglalkozott, aztán amikor nekem megromlott a viszonyom a színházzal, ő is eljött. A gyerekeinkkel foglalkozott, Bendegúz most érettségizik, és – akárcsak a nővére, Csenge – az ELTE nemzetközi gazdaságtudományi szakára akar jelentkezni.”
Nem a belvárosban laktok. Hogy érzitek magatokat a Rákos-patak mentén?
„Nagyon szép helyen élünk, erdők-mezők, a Merzse-mocsár, a Naplás-tó közelében, jól érezzük magunkat. Horgászok, vadászok. Igyekszem fiatal maradni. Boldog vagyok, ha a családom, a barátaim, a természet közelében lehetek.”


Volt itt dráma, megható vallomás és nagy meglepetés is.

Egy fájdalmas veszteség után találtak egymásra.

Az énekesnő nem is lehetne boldogabb!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.