Pataky Attila könnyes vallomása: „Apámnak mindenben igaza volt...”

Pataky Attila egyszerre hordozza magában édesanyja ölelő, óvó gyengédségét és édesapja kérlelhetetlen szigorát, egyenességét és rendszeretetét. Kettejük eltérő nevelési módszere az, amelyből kialakulhatott az a csupa szív, határozott karakter, aki 51 év él és alkot a zene bűvöletében. Pataky Attila most a Metropolnak vallott édesapjához fűződő, viharos viszonyáról és a felismerésről, ami azután érte, hogy elveszítette az apját.

Pataky Attila: „Édesanyám volt a moll, édesapám pedig a dúr”

„Az édesapámhoz fűződő viszonyomra több aspektusból lehet visszatekinteni. Másképpen láttam gyermekként, fiatalon és másképp most, ha visszatekintek a múltamra és figyelem a jelenem. Apám kő, vagy inkább vas keménységű ember volt és ez a nevelési módszerein is kiütközött. Gyerekként, kamaszként és fiatal felnőttként talán volt bennem harag és dac is az irányában, de ma már hálás vagyok minden oktató jelleggel elcsattant sallerjáért. Ha zenei nyelvre kellene fordítanom azt mondanám, hogy édesanyám volt a moll, édesapám pedig a dúr és ez úgy is igaz, ha az ú rövid és az r kettős. Ha nem írtam nagyon körbe…” – kezdte lapunknak az EDDA frontembere, aki sokat tanult édesapjától és ezt a tudást egész életében jól is hasznosította.

„Ezt a következetességet nem volt könnyű akkoriban befogadni”

„Apám szigora megtanította nekem a rend feltétlen szeretetét és tiszteletét, ahogyan azt is, hogy a pontosság az egyik legfontosabb erény az életben. Nála az este tíz, az inkább kilenc ötvenkilenc volt volt, míg a tíz óra két perc már megbocsájthatatlan késésnek számított. Ezt a következetességet nem volt könnyű akkoriban befogadni, de később minden szigorát kamatoztatni tudtam zenészként is.” 

„Emlékszem a kezdetekkor, ha tízre hirdettem egy próbát, én már negyed tízkor ott voltam, míg a többiek, csak tíz után kezdtek szállingózni és talán a delet is elütötte az óra, mire mindenki befutott. Én közöltem a bandával, hogy ha ez még egyszer megismétlődik, én kiszállok. Nos, még mindig itt vagyok…” – nevetett Pataky Attila, aki részben ennek a szigornak tulajdonítja, hogy szervezők már akkoriban úgy tekintettek az EDDA zenekarra, mint a megbízhatóság fokmérőjére.

Pataky Attila: „Akkor és ott, együtt sírtunk anyuval. Megsimogattuk az albumokat és elengedtük őt”

Pataky Attila és édesapja között jó néhány dolog tisztázatlan maradt, de végül minden a helyére került, miután a férfi elhunyt. A rockzenész erről még ma sem tud könnyek nélkül beszélni. 

„Édesapám világában a zenélés nem képviselt értéket. Azt, hogy nem lettem mérnökember, hatalmas csalódás volt számára. Tulajdonképpen meg is szakadt a kapcsolatunk, én pedig édesanyám titkos támogatásával mentem tovább az utamon. Hittem, hogy azért látja a sikereimet, de ennek ő semmi jelét nem adta. Az a fajta ember volt, aki ha egyszer kimondott valamit, ahhoz tartotta magát akkor is, ha a föld az éggel egybeért. A halála után, édesanyám sokáig kereste annak a szekrénynek a kulcsát, amelybe rajta kívül senkinek nem volt betekintése. Végül egy fiók mélyén talált rá és együtt nyitottuk ki. Három, nagyon vastag album lapult benne és telis-tele voltak a rólam és az EDDA-ról szóló újságcikkekkel. Akkor és ott, együtt sírtunk anyuval.” 

„Meggyőződésem, hogy apám azóta minden koncertünkön ott van és ha fáradok, az ő szigora segít, hogy soha ne adjam fel” – zárta a beszélgetést Pataky Attila.