„Kérdeztem a lányomat, hogy hol ismerkednek a magamfajta ötvenesek” – R. Kárpáti Péter kipróbált egy netes társkeresőt

R. Kárpáti Péter kendőzetlen őszinteséggel vallott a Hot! magazinnak.

Hot!: Amikor felhívtalak, egyből felajánlottad, hogy vendégül látod a stábunkat. Mit jelent neked az otthonod?

R. Kárpáti Péter: Büszke vagyok erre, mert minden szempontból ez jelenti a menedéket. Örülök, hogy sikerült megvalósítani az álmunkat, mert sok, hozzám hasonló hatvankét éves csóka több házat is felújított már, és én nem akarok többet. Szeretném, ha itt, ez lenne a végállomásom.

Hot!: Miért döntöttél úgy, hogy hátrahagyod a városi nyüzsgést, és vidékre költözöl?

R. Kárpáti Péter: Szerintem ez életkorfüggő. Amikor fiatal voltam, megőrültem volna egy falusi környezetben, ahol nincs semmi, csak a csend. Kellett a vibrálás, az új gondolatok és az emberi kapcsolatok, amelyekből inspirálódhattam. Aztán eljön az az idő, amikor már nincs szükséged a nagyváros zajára és szennyére, hanem egy nyugodtabb környezetre.

R. Kárpáti Péter korából kifolyólag jobban kedveli a vidéki életet

Hot!: Volt olyan időszak az életedben, amikor naponta kétmillió ember követte az életedet Berényi Andrásként.

R. Kárpáti Péter: Akkor nagyon is szerettem a pezsgést, de közben nem éltem meg skatulyaként. Olyan kegyelmi állapotban lehetett részünk nekünk, színészeknek, hogy elfeledtettük az emberekkel a saját bánatukat és gondjukat, mert abban a fél órában a Berényi család sorsával foglalkoztak. Annak idején minden este Berényi Andrásként kopogtattam be az otthonokba. Ebből teljesen természetesen következik az, hogy még „száz évvel” a sorozat után is megállítanak az utcán, és azt mondják, hogy „Andriskám, de szeretjük mi magát!”

Hot!: Milyen volt az élet a Barátok közt után?

R. Kárpáti Péter: Viccesen azt szoktam mondani, hogy tanácstalan voltam, mint Ádám anyák napján! (Nevet.) Amikor elkezdtük a forgatást, hittem, hogy majd száz évig leszek a szerepben, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Kicsit ki kellett lépnem a komfortzónámból, és valami mást kellett kitalálnom, ami nemcsak szakmailag, de egzisztenciálisan is működött. Elkezdtem foglalkozni egy különös jelenséggel, a halálközeli élménnyel, arról készítettem egy dokumentumfilm-sorozatot, írtam néhány könyvet a témáról, no és persze maradtam a színpadon.

Hot!: Idefelé jövet felfigyeltem egy plakátra a Vissza a múltba című előadásodról, ami egy életmese.

R. Kárpáti Péter: Amikor az ember elér egy bizonyos kort, óhatatlanul kényszert érez arra, hogy összegezzen. Nálam is annyi élethelyzet, történet, felismerés jött össze a hatvankét évem alatt, ami egyszerre szórakoztat, elgondolkodtat és elérzékenyíthet. Ezt felfűztem egy egész estés, kétfelvonásos előadásra, ahol a közönség az egyik pillanatban elérzékenyül, a másikban kacag: olyan, mintha lelki és szellemi hullámvasúton ülnél – mint amilyen az élet maga. Archív videófelvé­telek, emberi történetek, vidám helyzetek, meg aztán megannyi dal, próza is tarkítja az „Önáltató estemet”!

R. Kárpáti Péter lánya segített a párkeresésében

Hot!: Akkor nemcsak szakmai, hanem magánéleti történeteket is elmesélsz?

R. Kárpáti Péter: Persze! Beszélek a gyerekeimről, kapcsolataimról – szinte mindenről, ami velem történt. Mondom is benne, hogy ha kérdezik, hogy milyen lesz a házasság, néha válaszul azt mondják; majd elválik! (Nevet.) Mesélem például, hogy válásomat követőn kérdeztem Rebekát, a lányomat, hogy hol ismerkednek a magamfajta ötvenesek. Kipróbáltam egy netes társkeresőt, majd elfelejtettem a jelszavamat, és miután megismerkedtem a mostani párommal, még mindig vonták az előfizetési díjat. Különös, de a legfurább élethelyzetekhez is mindig talál az ember egy oda passzoló dalszöveget, lírai verset.

Hot!: A válásod után hiszel még a házasságban?

R. Kárpáti Péter: A válás nyilván nem egy diadalmenet, de utólag egy fricskával el lehet ütni. Egyébként inkább a valakihez tartozásban hiszek. Ezt embere válogatja, mert tudok olyanról is, aki nagyon jól elvan egyedül is. Nekem mindig kellett, hogy legyen valaki mellettem. Nem tudom, hogy a pszichológia nyelvén ez mennyire kapcsolatfüggőség a részemről, de mindig szükségem volt a lelki simogatásra és a szeretetre. Ez talán betudható annak is, hogy apám korán elhagyta a családot, és anyukám nem ment többé férjhez, egyedül nevelt fel engem. Érdekes módon az apakép hiánya sosem jelentkezett nálam, annak ellenére, hogy az osztálytársaimnak általában két szülőjük volt, de nekem tök természetes volt, hogy csak anyukám van. Apukám azóta el is hunyt.

R. Kárpáti Péter új párja mindenben támogatja

Hot!: A gyermekeitek, Andris és Rebeka hogyan reagáltak a válásotokra?

R. Kárpáti Péter: Rebeka akkor már kirepült a családi fészekből, és Andris is elmúlt tizenhat éves. Féltem, és amennyire lehetett, igyekeztem óvni őket ettől a traumától. Megfigyelésem szerint nagyon hálásak lehetünk a gyermekeinknek, mert sokkal gyorsabban regenerálódnak lelkileg, mint az ember hinné – bár hogy a lelkükben mit raktároztak el ebből például a párválasztásaik kapcsán, azt csak ők tudják. Remélem, ők tudatosan kerülik majd ezeket a buktatókat a kapcsolataikban, hiszen van már tapasztalatuk a válásról.

Hot!: Kaptál visszajelzést arról, hogy milyen szülő voltál?

R. Kárpáti Péter: 

Többet kellett volna foglalkoznom velük kicsiként, nem pedig önmegvalósítani meg színdarabot írni, játszani. Amikor kirepülnek a gyerekek, minden szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon eleget foglalkozott-e velük. Erre reflektálok az Üres bölcsőt ringat a hold fénye című verssel az előadásomban. Bőven van restanciám.

Hot!: Hosszú évek óta harmonikus kapcsolatban élsz a pároddal. Ez hozott egyfajta nyugalmat is az életedbe?

R. Kárpáti Péter: Abszolút! Ilona igyekszik kerülni a rivaldafényt, ezért tudatosan döntöttünk úgy, hogy nem akar szerepelni, ám a mindennapokban a párom a hátországom.