Bebe: Szkinhedek próbáltak belém kötni

Szentesen született, Csongrádon érettségizett, és elvégezte a Kodolányi János Főiskolát. A Picasso Branch után 15 évig a Back II Black tagja volt, majd szólókarrierbe kezdett. Bebével a Hot! magazin készített interjút.

Vidéki fiú vagy. Ezért élsz inkább Leányfalun, mint a fővárosban?

2017 óta lakom ott. Kilencévesen jártam először Leányfalun, az uszodában. Azóta szerettem volna Szentendre, Visegrád, Leány­fa­lu környékén lakni, és most megtehettem.

Tulajdonképpen szentesi vagy vagy csongrádi?

Szentesen születtem, aztán amikor az ősök Csongrádon kaptak egy lakótelepi lakást, odaköltöztünk. Tíz kilométer van a két város között, tehát ide is, oda is tartoztam tizennyolc éves koromig.

Etióp édesapád vonásait viseled. Soha nem tapasztaltál előítéletet emiatt?

Egyszer a főiskolán, egyszer pedig szkin­hedek próbáltak belém kötni az utcán, de megjelent néhány arab fiú, és kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Édesapámat nagyon szerették a betegei, ezt láttuk a kórházban, ahol szinte felnőttünk a húgommal. Amikor pedig meghalt, hihetetlenül sokan gyászolták.

Szentes híres volt a művészeti gim­ná­ziu­má­ról. Miért nem oda jelentkeztél?

Akkor még eszem ágában sem volt, hogy énekes vagy előadóművész leszek. Gitáros akartam lenni – az őseim legnagyobb bánatára –, csak sosem gyakoroltam. Nem erőltették, hogy orvos legyek, mint ők; édesapám sebész volt, édesanyám fül-orr-gégész. Volt egy megegyezés: ha elvégzek legalább egy főiskolát, akkor elengednek – csináljak, amit akarok. Lediplomáztam a Kodolányi János Főiskolán, közgazdász–szálloda–idegenforgalom szakon. Két hónapig dolgoztam is a szakmában, karaokeesteket rendeztem vendéglátóhelyeken. Aztán beindult a zenei pályám.

Bebe: „Abból élek, amit szeretek”

A Picasso Branchet Kozso alapította. Hogy jöttél ki vele?

Általa ismert meg a közönség. Nem rajta múlt, hogy csak kilenc hónapig voltunk együtt. Ez voltaképpen törvényszerű, amikor összehoznak öt vadidegen embert, öt fiút, és egyszer csak mindegyik másfelé akar húzni.

Hogyan kerültél hirtelen a Back II Blackbe?

Szerencsém volt, mint mindig. Három-négy óra telt el a zenekar megszűnése után, sétálgattam az utcán, hogy „Na, most mi lesz?” Jött a telefon Glatz Gábortól, a Back II Black dobosától és alapítójától, hogy nem volna-e kedvem beugrani egy próbára. Aztán azt mondták, hogy üdv a csapatban.

15 évig tartott a közös utatok. Díjat kaptatok a Zene nélkül mit érek én? feldolgozásért, Fonogram-díjasok lettetek, és innen is elmentél.

Sokan nem tudják, hogy mi dolgoztuk fel elsőként a dalt, ami a zenészek himnusza lett. Minden féllépéskor el kellett mondanom, hogy ez nem a mi szerzeményünk, hanem Máté Péteré. Aki olyan nagy tehetség volt, hogy világsztár lehetett volna, akárcsak Cserháti Zsuzsa. Az együttesben én voltam a frontember, és ez mindig összeütközésekhez vezet. Az embernek előtör a saját egója, egy idő után a maga útját keresi. Van elég felkérésem. Fellépek Be­dhy­ék­kel, a Melody Makerrel. Szeretem a klubhangulatot: sokkal személyesebb, mint egy nagykoncert. A pályán mindenkinek van polgári foglalkozása – én meg abból élek, amit szeretek. A magam főnöke vagyok, én osztom be az időmet – ez hihetetlen szabadságot ad.

„Újraélesztettek, meg kellett tanulnom újra járni”

Mikor kezdtél vágyni erre a szabadságra?

Volt egy súlyos autóbalesetem, ami nagyon megváltoztatott. Újraélesztettek, több hónapig kórházban voltam, meg kellett tanulnom újra járni. Addig éltem bele a világba, azt sem tudtam, ki vagyok. Nem mondom, hogy teljesen spirituális lettem, de az önismeret nagyon fontos.

Előtte téged is elkapott a rock and roll életforma?

Nem nagyon. Mondjuk, iszogattunk egy időben. De nekem mindig hosszú párkapcsolataim voltak, nem cserélgettem a lányokat. Azok a hihetetlen sztorik, amiket a nagy generáció tagjai meséltek, velem nem estek meg. Egyetlen feleségem volt, Kati, akivel három évet éltünk előtte együtt, majd öt évet házasságban. Életem legjobb döntése volt, amikor feleségül vettem. Egyszerre volt fiatal lány és felnőtt nő, jogász, ügyvéd. Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott vele. Nagyon fontos volt, hogy azt tudtuk mondani: „férjem”, „feleségem”. Amikor úgy éreztük, hogy kezd elmúlni, ami köztünk van, el tudtam engedni. Azóta férjhez ment egy zenészhez. Jó viszonyban vagyunk Katival és a családjával is.

A válás óta egyedül vagy?

Volt közben barátnőm, de hiányzott köztünk a kommunikáció. Pedig ez a legfontosabb, de manapság, amikor mindenki lehajtott fejjel a telefonját bújja, alig létezik. Digitális detoxra volna szükség. Ismerkedni meg baromi nehéz. Ha megtetszik egy lány az utcán, reménytelen odamenni hozzá, mert hülyének néz, vagy zaklatásnak veszi, és elmenekül. Az ismerkedős oldalak – ha magyarok, ha kül­föl­diek – nem mások, mint a legális pénzbeszedés formái. Amióta meg a mesterséges intelligencia belépett, nem tudhatod, kivel beszélsz. Gyanakvó mindenki. A saját képemet tettem fel a társkeresőkre, erre többen megkérdezték, hogy miért más fotójával próbálok ismerkedni. Nem hitték el, hogy valóban én vagyok az!

Többször elmondtad, hogy szeretnél gyereket. A szüleid is biztosan várták az unokát.

Van két húgom. A nagyobbik, Edit vitte tovább az orvosi hagyományt. Neki van két gyereke. A kisebbik, Adrienn édesapám második házasságából született, neki még nincsenek gyerekei. Végiggondoltam a családi genetikát: a nagypapám tüdőrákban halt meg, az édesapám két éve vérrákban. Nem tudom, mit örököltem, és arra gondolok, hogy szeretném látni felnőni a gyerekemet.

Hogy élsz a leányfalui házadban?

Van két mentett kutyám. Állatmentéssel is foglalkozom, volt olyan nyár, hogy tizenötöt is bevittem a menhelyre. A német juhásszal meg a kisebb kutyussal jól elvagyunk.